A hazai megyei jogú városok gazdasági és környezeti fenntarthatóságának mérése, 2020–2021 című tanulmányban Sikos T. Tamás és Szendi Dóra kutatók a magyar megyei jogú városok teljesítményét vizsgálják, gazdasági és környezeti fenntarthatóság szempontjából. Ehhez az ENSZ fejlődési jelzőszámait vették alapul. Korábban az okos városok mérhetőségével sok kutatás foglalkozott, ám kifejezetten a magyar városokról kevés átfogó tanulmány értekezik.

Az ENSZ becslései szerint a városokhoz kapcsolódó nyersanyag-felhasználás a 2010. évi 40 milliárd tonnáról 2050-re 90 milliárdra nő.
A globális éghajlatváltozás mérséklése és a környezetre gyakorolt káros hatások csökkentése az egyik legnagyobb kihívássá vált a városokban.

A kutatás egyik részeként a gazdasági teljesítményt vizsgálta a megyei jogú városok tekintetében (SDG 8: „tisztességes munka és gazdasági növekedés”). Itt figyelembe vették az egy főre jutó nettó jövedelmet, az álláskeresők számát, az idős lakosság eltartottsági rátáját, a vállalkozások számát és a foglalkoztatottsági rátát.

E fejlődési cél inkább gazdasági fókuszú jelzőszámai alapján a legjobb helyzetben Esztergom, Győr, Szeged, Tatabánya és Veszprém, míg a legrosszabb helyzetben Salgótarján és Szekszárd voltak – összegezte a tanulmány, majd hozzátették, hogy az eredményekben nagy a szórás, az egy főre jutó nettó jövedelemben például a legjobb helyzetű Székesfehérvár és a legrosszabb helyzetű Baja/Sopron között fajlagosan 600-700 ezer forintos a különbség az átlagjövedelmekben. A 180 napon túl nyilvántartott álláskeresők aránya az említettnél sokkal homogénebb, egyedül Salgótarjáné kiugró, de még a második legkedvezőtlenebb helyzetben lévő Nagykanizsáétól is több mint 10 százalékponttal magasabb.

https://mandiner.hu/cikk/20230222_ksh_belfold_kozponti_statisztikai_hivatal_magyarorszag_varosok

• megyei jogú város
• Szekszárd
• rangsor