A magyar külpolitika jelentős, korábban nem látott mélypontja
Az Oroszország-szakértő szerint ez a vétó erkölcsileg teljesen vállalhatatlan.
Minőségi váltást jelent az eddigi, Ukrajnával kapcsolatos magyar külpolitikában a keddi magyar, Ukrajnának szánt közös EU-hitelre vonatkozó vétó – értékelte Facebook-oldalán a pénzügyminiszterek tanácsában született döntést Rácz András Oroszország-szakértő. A mai vétóra a magyar külpolitika jelentős, korábban nem látott mélypontjaként tekint, még akkor is, ha „valami csoda folytán sikerülne rendezni az EU és Budapest közötti, a jogállamisággal kapcsolatos vitákat”.
Azt írta, már nemcsak beszél Budapest a vétó lehetőségéről, mint eddig, vagy tárgyalási alapnak használja, esetleg fenyegetőzik vele, hanem ezúttal konkrétan vétózott is. „Több súlyos probléma is van ezzel a vétóval” – fogalmaz.
Az első problémát szakmainak tartja, azt írja róla, hogy nem elég erős, mert valójában nem fogja megakadályozni, hogy Ukrajna uniós pénzhez jusson. Az EU meg fogja találni a megoldást, hogy kölcsönt nyújtson Ukrajnának olyan módon, amihez nem kell minden tagállam egyetértése, ezt a cseh EU elnökség teljesen egyértelműen ki is mondta. Vagyis úgy vétózott a magyar kormány, hogy igazából még csak stratégiai kárt sem tud okozni vele.
Emellett a vétó az „uniós politikában nagyon ritkán használt, nagyon nem elegáns eszköz. A tapasztalat az, hogy az igazán fontos kérdésekben emelt vétók ritkán maradnak következmények nélkül. Nem vagyok biztos benne, hogy most, amikor zajlik a jogállamisági eljárás, és eurómilliárdok sorsa a tét, az a felelős magatartás, hogy belevétózunk az Ukrajnának szánt segélybe” – írja.
A vétó erkölcsileg vállalhatatlan is, hiszen egyrészt nehezíti az ukránok sorsát, mivel lassabban jutnak majd a pénzhez, másrészt nehezíti a többi uniós tagállam dolgát is.
Rácz szerint az a magyar álláspont, hogy Budapest kész pénzzel támogatni Ukrajnát, „csak éppen nem közös hitel keretében, hanem egyéni, tagállami alapon, az csak »füstfüggöny«, maszkirovka. Egy bilaterális alapon adott hitel ugyanis teljesen másképp működik, mint egy össz-EU-s hitel.” Többek között azért is, mert ennek a hitelnek a feltételeit a magyar kormány szabná meg, Budapesten múlna a folyósítás, annak ütemezése, ellenőrzése stb., és ez kiszámíthatatlansággal is járhat az ukránok számára.
„Nem mellesleg magyar adófizetőként kénytelen vagyok hozzátenni azt is, hogy egy tagállami alapon nyújtott hitel a magyar költségvetésnek is drágább, mintha az EU maga venne fel hitelt, egyszerűen azért, mert az EU olcsóbban tud forrásokat bevonni, mint Magyarország – írja, hozzátéve, reménykedni még lehet, hogy a magyar kormány helyreteszi ezt a ballépést legkésőbb december 15-ig. Ha nem sikerül, akkor előfordulhat, hogy az EU nem hagyja jóvá a helyreállítási tervet, márpedig „az az RRF-források 70 százalékának végleges elvesztését jelenti majd, azaz mintegy négymilliárd eurót.”
.jpg)
