Nem akármilyen kapcsolatok fűzik Magyarországhoz az új izraeli miniszterelnököt, Yair Lapidot, aki július elsejétől irányítja a zsidó államot. Magyar származású édesapja Budapesten élte túl a vészkorszakot, amiről megrázó könyvet is írt az újdonsült kormányfő, aki többször is elkísérte apját Magyarországra.
Évekkel később Yairral sétáltunk Budapesten, és közben észre sem vettük, hogy a Margit hídhoz értünk. Vidáman mendegéltünk, amikor hirtelen megtorpantam, rámutattam valamire, és remegni kezdtem. Yair eleinte nem értette, mire mutatok, pedig ott állt: egy zöldre festett, nyilvános vécébódé. Megálltunk, két meglett, felnőtt férfi, és összeölelkezve sírtunk. Simogattuk a fémből készült zöld falat, annak a nyilvános illemhelynek a falát, amely megmentette az életem. A járókelők széles ívben kikerültek minket, azt hitték, hogy bolondok vagyunk.

Yair nem más, mint Yair Lapid, akit pár nappal ezelőtt neveztek ki Izrael miniszterelnökévé. A történet pedig nem fikció: az elbeszélő Tomi (Tommy) Lapid, Yair édesapja, akinek élete krónikáját Yair írta meg, Síron túli emlékeim címmel apja halála után.

A zöld vécébódé pedig azért volt olyan nagy hatással Lapidékra, mert annak köszönhette Tomi a megmenekülését: ide tuszkolta be az édesanyja a Duna felé tartó halálmenetből, amikor egy szovjet felderítőgép megzavarta a nyilasok által kísért menetet. Csak ők élték túl, mindenki mást a Dunába lőttek a csapatukból. „Sorsfordító, minden más eseménynél, cselekedetnél, helynél vagy találkozásnál meghatározóbb pillanat volt ez az életemben” – vallotta Tomi Lapid Yair könyve szerint. Ebben az író, vagyis Yair belebújik édesapja bőrébe, Tomi memoárját írja meg. Nem ez Jair Lapid (aki korábban újságíróként is dolgozott) egyetlen könyve – hiszen írt már tizenkettőt –, de ez aratta a legnagyobb sikert.

Ebből is látszik, hogy az új izraeli kormányfőre milyen nagy hatással volt édesapja, akinek révén magyar gyökerekkel rendelkezik. Tomi Lapid egy újvidéki magyar zsidó családban született Lampel Tamás néven és 1941-ben kerültek először Budapestre, nem sokkal Jugoszlávia lerohanása után. Ott élte túl édesanyjával a vészkorszakot (édesanyja kétszer is megmenekült a halálmenetből, a másik alkalommal személyesen Raoul Wallenberg svéd embermentő diplomata szedte ki több társával együtt a menetből.) A vészkorszak meghatározó volt Tomi Lapid és ezen keresztül fia, Yair Lapid életére.

Én nagyon szeretem a magyar kultúrát, a költőiket, a szalámijukat, de a magyaroknak soha nem bocsátok meg – mondja Yair Lapid könyvében az édesapja, mindezt azzal magyarázva, hogy a németek egyedül nem tudtak volna 590 ezer zsidót legyilkolni kevesebb, mint egy év leforgása alatt, ha a magyarok nem segédkeztek volna a pusztító gépezet működtetésében.

Lapidék nem felejtették el, ami velük történt a vészkorszakban és ez a meg nem bocsátás kisebb-nagyobb fricskákban mutatkozott meg, amikor visszatértek Budapestre. Tomi először 1986-ban jött vissza és természetesen hozta magával fiát, Yairt is.

– Még a kommunista rendszer uralkodott Magyarországon, és egy-két nap elteltével furcsa jelenségre lettünk figyelmesek: ahányszor kinyitottam a szám, mindenki megijedt. A magyarok, ha rám néztek, egy kövér, tiszteletet parancsoló embert láttak, Brooks Brothers márkájú teveszőr kabátban, olasz Ballin cipőben és egy izmos fiatalember kíséretében, aki úgy néz ki, mintha a testőre lenne. Először turistának gondoltak, de amint beszélni kezdtem, rájöttek, hogy közülük való vagyok, született magyar. Eszerint mind ugyanarra a téves következtetésre jutottak, vagyis hogy valamilyen magas rangú kommunista funkcionárius vagyok. Be kell vallanom, hogy élveztem a helyzetet.

Hosszú történelmi (meg személyes) elszámolásom van a magyar néppel, és amint megértettem, mi megy itt végbe, furcsa utasításokkal kezdtem ugratni, akit csak tehettem. Ritka alkalom volt ez számomra, hogy némileg visszafizessek azért, amit velünk műveltek annak idején, na és hogy bemutassam Yairnak, milyen az élet egy totalitárius rendszerben, ahol nem szokás kérdéseket feltenni – olvasható a memoárban.

Tomi elvitte fiát a régi pesti házukhoz is, ahol 1944-ben húzták meg magukat, mielőtt elvitték őket a gettóba. Ez a Parlament melletti Garibaldi utcában található, akkor még Géza utcának hívták.

„Felmentünk a harmadik emeletre, és bekopogtam. Egy negyven körüli férfi nyitott ajtót. A háta mögött egy asszonyt és két gyereket láttunk. – Mindenki kifelé! – parancsoltam rájuk anélkül, hogy bármilyen magyarázattal szolgáltam volna. Kérdés vagy ellenkezés nélkül kivonultak, és ijedten várakoztak a folyosón, amíg mi körülnéztünk a lakásban. Minden egyszerre ismerős és idegen volt számomra. A bútorok természetesen mások voltak, valamint a többi részlet is, ami egy lakást otthonná változtat: a tapéta, a szőnyegek, a képek a falon. – Az egyetlen, ami változatlan – mondtam Yairnak –, az a szag. Megmaradt ugyanaz a szag. – Csak amikor visszatértünk a szállodánkba, jöttem rá, mi volt az, amit felismertem: a félelem szaga.”

Yair tulajdonképpen apját követte a politikai pályán, Tomi Lapid ugyanis 2003-2004 között igazságügyi miniszter és miniszterelnök-helyettes volt Izraelben. Igazságügyi miniszteri minőségében hívták meg a Magyar Tudományos Akadémiára előadást tartani. Tomi Lapid itt sem tett lakatot a szájára és nem hagyta ki a ziccert, hogy emlékeztessen a múlt szörnyűségeire.

– Jó estét kívánok! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek ma este, mivelhogy amikor utoljára itt jártam ez előtt az épület előtt, a homlokzatán függő táblára az volt kiírva, hogy „zsidóknak és kutyáknak belépni tilos” – idézte fel apja szavait könyvében Yair, majd így folytatta: „Súlyos csend telepedett a hallgatóságra, tisztán láttam a vendéglátóim arcán, hogy már megbánták, hogy meghívtak. Nem érdekel. Valakinek ki kellett ezt mondania.”

Yair Lapid csak apja halála után lépett politikai pályára, pártot alapított és egy évvel később, 2013-ban Benjamin Netanjahu akkori miniszterelnök bevette az akkor alakult nemzeti egységkormányába pénzügyminiszternek. Yair Lapid abban az évben is eljött Budapestre és felszólalhatott a Parlamentben egy nemzetközi konferencián, ahol az akkori szélsőjobboldali Jobbik kivételével valamennyi parlamenti párt képviseltette magát. Orbán Viktor miniszterelnök a lábsérülése miatt hiányzott, helyette akkori helyettese, Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter tartott előadást. Yair Lapid itt is szinte végig az apjáról beszélt, hogy hogyan menekült meg többször is a halál torkából, és nem hagyta ki a zöld vécébódét sem, ahol elmondása szerint nemcsak az apja született újjá, hanem tulajdonképpen ő is ott született meg.

„Én vendég vagyok ebben a Házban, és nem illik, hogy a vendég zavarba hozza a házigazdát. Csakhogy megcsúfolnánk a mai rendezvény célját, ha eltagadnánk a tényt, hogy több tízezer magyar aktív segítsége és másik több millió magyar hallgatása nélkül ilyen mértékű népirtásra nem kerülhetett volna sor. Folt esett ennek a Háznak a becsületén. Hosszú évekig próbáltuk nem észrevenni ezt a foltot, de a történelem megtanított bennünket, hogy nem jó politika, ha ezekről a tényekről nem veszünk tudomást. Magyarországon ismét felütötte ocsmány fejét az antiszemitizmus, és mi ma tudjuk – mert megtanultuk a Duna-parton, a zöld illemhely mellett –, hogy a rasszizmust nem szabad nem észrevenni, nem szabad lekicsinyelni, nem szabad kifejlődni hagyni” – osztotta ki az akkori magyar politikai elitet Yair Lapid.

Lapid magyarországi látogatásán felkereste a budapesti világi zsidó iskolát, a Laudert is, ahol előadást tartott, majd a tanárokkal és gyerekekkel beszélgetett. Saját bevallása szerint is remekül érezte magát, vendéglátója, Horányi Gábor főigazgató pedig még most is jó szívvel gondol vissza rá.

– Nyitott, vidám és kedves embernek ismertük meg, aki nagyon jó benyomást tett a környezetére, rendkívül közvetlen volt a gyerekekkel is. Említette, hogy fontosnak tartja a magyar gyökereit és beszélt is egy kicsit magyarul – elevenítette fel a 24.hu-nak Horányi Gábor, aki ott volt Lapid parlamenti beszédénél is. – Yairnak nagyon fontos a múlt, az, hogy honnan jött ő, és honnan jöttek a szülei. Ebbe az iskolába pedig nagyobb részben olyan gyerekek járnak, akiknek a nagyszülei holokauszt-túlélők. Vagyis Lapidék élete a mi történetünk is – magyarázta a főigazgató.

Yair Lapid előtt először 2019-ben csillant fel a miniszterelnökségi tisztség lehetősége, amikor szövetségesével, Benny Gantz-cal megnyerték a választásokat. Úgy tervezték, hogy felváltva fognak kormányozni: a ciklus feléig Gantz, utána pedig Lapid lesz a kormányfő. Végül nem tudtak kormányt alakítani, hiába fogtak össze az Orbán Viktor jó barátjának számító Netanjahu ellen, Netanjahu maradt a kormányfő, miután kiegyezett Gantzal.

Netanjahut 2021-ben tudták leváltani, akkor Lapid Naftali Bennettel állt össze. A forgatókönyv hasonló volt, mint korábban: Bennett kezdi kormányfőként, félidőben pedig Lapid váltotta volna. Egy képviselő kiválásával azonban megszűnt a kormánytöbbség, Bennett és Lapid emiatt kezdeményezték a parlament felosztását. Az új választást novemberre írták ki, az új kormány megalakulásáig pedig Lapid lett a kormányfő. Első hivatalos útja nem Magyarországra, hanem Franciaországba vezetett, ahol Emmanuel Macron francia elnök fogadta.

• Yair Lapid
• Izrael
• miniszterelnök