A Világélelmezési Program a világ éhezőin segítő munkájáért kapta a kitüntetést, de egyedül nem fogja tudni megvédeni a világjárványtól különösen sújtott szegény országokat, ehhez szerinte globális közös fellépésre van szükség.

„Életemben először nem jutok szóhoz” – így nyilatkozott David Beasley, az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) igazgatója, miután a szervezete kapta az idei Nobel-békedíjat. Beasley szerint az elismerés egyúttal felhívás is tettekre, hiszen „a világ jobban szenved, mint bármikor, és szó szerint bibliai méretű éhínséggel nézünk szembe, ha nem cselekszünk”.

Beasley patetikus, de vészjósló szavai egybecsengenek a norvég Nobel-bizottság indoklásával: az ENSZ-ügynökség a munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a háborúk sújtotta országokban megteremtsék a béke alapjait. Berit Reiss-Andersen, a testület elnöke hozzátette: a WFP a járvány alatt is bizonyította a csodálatra méltó képességét arra, hogy fokozza az erőfeszítéseit. De azt is megemlítette, hogy az erőszakos konfliktusok és a pandémia együttes hatása drámaian növelte azok számát, akik az éhezés szélére jutottak. A WFP becslése szerint az idén több mint a duplájára, 265 millióra emelkedhet az éhhalál által fenyegetettek száma.

A világban az éhezők tömege – a korábbi évtizedekben elért eredmények után – az utóbbi négy évben megint növekedésnek indult, elsősorban a klímaváltozás miatt. Az időjárás szélsőségessé válásával – így az egyre gyakoribb és hosszabb szárazságok és áradások nyomán – több országban is csökkent az élelmiszer-termelés. A koronavírus-járvány tovább ront a helyzeten, és komolyan veszélyezteti azt a törekvést, hogy az emberiség felszámolja az éhezést, sőt súlyos humanitárius katasztrófa következhet be.

 

• éhinség
• Nobel-békedíj
• Világélelmezési Program