Az első világháborúval, illetve Magyarország abban vállalt szerepével legalább nagy vonalakban biztosan mindenki tisztában van, elvégre többször is megtanulja ezt az ember az iskolában (vagy legalábbis végighallgatja az anyagot). A fontosabb szereplőket és mozzanatokat így senkinek nem kell bemutatni, a korabeli újságokat átpörgetve azonban rengeteg olyan sztoriba lehet belefutni, amikről a történelemórákon általában nem lehet hallani. Ilyen a kétszáz hajót elsüllyesztő, francia származású német parancsnok története, az amerikaiak vasbetonból épített hajói és az egyetlen szerecsen honvéd sztorija is, akiről 1914 és 1915 között több magyar lap is beszámolt, és aki állítólag azért csapott fel katonának, mert „meg akart érdemelni egy magyar lányt”.

A korabeli újságokat végigböngészve először a Pesti Hírlap 1914. október 25-i számában lehet találkozni a titokzatos, harcba kívánkozó szerecsennel, aki az egyik nagyváradi mozi portása volt. A gyerekkora óta Magyarországon élő Perris Simon nevű fiatalember Kongóból került Berlinbe, majd onnan Pestre, és a cikk szerint „ugy beszél magyarul mint egy bihari szolgabiró, hogy a káromkodásáról ne is szóljunk”. Perris Simon büszkén vállalta a magyarságát, ami abban is megmutatkozott, hogy a háború kitörése után gyakran a fejét tenyerébe temetve búslakodott, mert irigyelte a harcba induló és onnan visszatérő katonákat.

A szerecsen portás állítólag sírva könyörgött, hogy vigyék a harctérre. Azt mondta, nagyon szégyelli, hogy magyar ember létére otthon kell ülnie, és akár szanitécnak is elmenne, csak vigyék már és adjanak neki puskát, mert ha már röptiben lelövi a fecskét, cudarul elbánna egypár orosszal is. Miután mindenhol falakba ütközött, végső elkeseredésében egyenesen a hadügyminiszterhez fordult a kérésével. A Budapesti Hírlap 1915. január 29-én megjelent cikke alapján sikerrel is járt, itt már arról írtak, hogy a nagyváradi aszfaltot egy koromfekete arcú katona tapossa, aki békeidőben az egyik városi mozi bejáratánál álldogált. Ez nyilván nem lehetett véletlen egybeesés, még úgy sem, hogy az alapvető tényeken túl számos ponton eltért a szerecsen honvéd sztorija a korábban leírtaktól.

A cikk szerint a szerecsen legényt nem Perris Simonnak, hanem Alinak hívták, az ivócimboráinak számító helyi kocsisok ugratására jelentkezett katonának, a sorozótiszteknél pedig nem kellett könyörögnie, egyből alkalmasnak találták, és meg is kezdték a kiképzését. A szerecsen honvédet egy, az Élet című folyóiratban április 18-án megjelent kép tanúsága szerint már Budapesten szpottolták, pár hónappal később pedig a Magyarország című politikai napilap szállított újabb fordulatot a sztoriban, melynek augusztus 25-i, Mr. Bobby, a néger honvéd című cikke épp annyira hasonlított a korábbiakra, hogy egyértelmű legyen, ugyanarról az emberről van szó.

Forrás: Élet, 1915. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

A cikket jegyző Bors László azt írta, a fővárosban ismertnek számító Mr. Bobby a háború előtt az egyik budapesti mulató előtt strázsált, majd Magyarország hadba lépése után Nagyváradra került, ahol nagy népszerűségre tett szert a mulatós világban. Bobby nagyra értékelte a magyar vendégszeretet, és miután a mulatók vendégei egyre csak fogyatkoztak a sorozás miatt, úgy döntött, azzal hálálja meg ezt, hogy maga is beáll katonának. A Pesti Hírlap korábbi anyagához hasonlóan a Magyarország cikkében is az áll, hogy Bobbyt nem tudták besorozni, mert nem volt magyar állampolgár, de itt még a hadügyminiszteri kérésnél is kalandosabb módon oldódott meg a problémája.

A cikk szerint a baját fűnek-fának elpanaszoló Bobbyt egy előkelő és gazdag nagyváradi úr segítette meg, aki örökbe fogadta őt, hogy állampolgársághoz jusson. Így már semmi sem akadályozta, hogy magyar honvéd legyen belőle, sőt, ekkorra állítólag már meg is járta a frontot, ahonnan tüdővésszel került haza, de így is örült, hogy szolgálhatta a hazát. A cikk szerint Bobbyt még kitüntetésre is felterjesztették, bár azt még ekkor nem lehetett tudni, hogy pontosan milyenre. A három lehetséges verzióból kétségtelenül Mr. Bobby története volt a legszínesebb, de szeptember 9-én a Tolnai Világlapjában érkezett egy újabb cikk, amely a Budapesti Hírlap leginkább földhöz ragadt verzióját támasztotta alá.

Az Epizódok a világháborúból című rovatban megjelent írás alapján a szerecsen honvéd, akit Alinak hívtak – pontosabban Ali Mahmudnak –, Szenegálból került valahogy Nagyváradra, és hamar megkedvelte Magyarországot a koszt, a bor és a nők miatt. Ali a tolnai hetilap szerint is a barátai biztatására vonult be a seregbe, majd hatheti kiképzés után a galíciai harctérre került, ahol újabb hat hét után ezüst vitézségi érmet kapott, és tizedessé léptették elő. A cikk szerint amikor az ezredese megkérdezte tőle, hogy miért vonult be, Ali azt válaszolta, „Meg akarok egy magyar lányt érdemelni!”. Az sem ekkor, sem később nem derült ki, hogy sikerrel járt-e, és egyébként is rengeteg kérdőjel van a sztoriban, de az mindenesetre biztos, hogy a szerecsen honvéd tényleg létezett.

 

• Perris Simon
• szerecsen
• I. világháború