Hagyományos boszorkány szolgáltatásokat kínált, így például tarot kártya olvasást, rituálékat, varázslatokat, sötét tanokat, bűbájokat. Cassandra korábban ápolónőként és szakképzett tanácsadóként dolgozott és boszorkányként is ellátott egyéb feladatokat, így például tanácsadást és közösségi szolgáltatásokat. Állítása szerint nem sokban különbözött más szolgáltatóktól, csak az ő költségei kissé szokatlanok voltak. Ezeket a költségeket, így például a mágikus bájitalok hozzávalóit egyébként az adójából is le tudta írni.

A nő hivatalosan akkor kezdte meg a működését, amikor 1996-ban falusi boszorkányként regisztráltatta magát a bevallási papírokon. Egyszerűen besétált a hivatalba és a megfelelő rubrikába beírta, hogy falusi boszorkányként kíván tevékenykedni és a hatóságoknak nem volt ellenvetése. Az egyéni vállalkozóként működő varázslónő ezzel elsőként lett hivatalos boszi. Ha kivesszük a működéséből a hókuszpókuszt, a kellékeket és a varázsport, akkor valójában ő is csak egy olyan ember, aki másokon próbál segíteni.

Cassandra egyébként kényszerből váltott: miután volt egy súlyos autóbalesete, nem tudott visszatérni az ápolónői munkájához. Hátsérülése miatt a pénzkereset új módja után kellett néznie.

Azon a vidéken, ahol az asszony él, az emberek mindig is hittek a varázslatokban, a népi máglyákban, ez az erő sosem tűnt el. A varázsláshoz egyfajta ravaszság is szükséges, hogy felkeltsük a tudattalan figyelmet és érzelmi reakciókat váltsunk ki. Mindenesetre manapság már lehet nagy vagyonokat felhalmozni a varázslásból, legalábbis Cassandra bevallása szerint.

Cassandra jelenleg hivatalosan nyugdíjas, de segít a társának, Laetitia-nak, aki gyakorlati workshopokat tart, amelyek során segít az embernek a népi varázslatok és ‘bölcs asszony képességek’ elsajátításában.

• Cassandra Latham-Jones
• boszorkány
• ápolónő