A megkérdezett szakértők szerint az atomenergia középtávon nem váltható ki könnyen, fenntartható zöld energiaforrásokkal pedig semmiképp. Mivel a nap- és szélenergia időjárásfüggő megújulók, a felhasználás viszont nem igazodik a termeléshez, mindenképpen kiegyenlítő energiára van szükség a lakossági és ipari igények kielégítésére.

Egy atomerőmű létesítése és fenntartása évente kb. plusz kétórányi természetes háttérsugárzásnak megfelelő terhelést jelent a környezetében élőknek, vagyis minimális, gyakorlatilag elhanyagolható sugárterhelést. A fő kérdés tehát nem a környezetben élők egészsége, hiszen az nem károsodik, hanem a nukleáris erőműveg biztonságossága, a leszerelés menete, illetve a kiégett fűtőanyagok tárolása és kezelése. Buják a nemzetközi gyakorlatban is jól ismert 3S-t említi: safety, security, safeguards, vagyis védelmi, biztonsági előírásokra és biztosítékokra van szükség a létesítés és az üzemeltetés során.

A paksi atomerőmű fűtőanyag-igényét illetően Adorján megjegyzi, hogy évente kb. 40 uránizotópokat tartalmazó friss fűtőelem-kazettáról van szó, ami 4 kamion rakománya. Az elhasznált kazetták elvben akár újrahasznosíthatóak és megfelelő feldolgozást követően ismét felhasználhatók. Ez is indokolja, hogy világszerte miért az átmeneti tárolás terjedt el, szemben a végleges lerakókkal. Ugyanakkor az újrahasznosítás jelenleg meglehetősen költséges eljárás, így egyelőre a legtöbb ország csak gyűjti a kiégett fűtőanyagait.

De nemcsak a kiégett kapszulákat kell tárolni, hanem az esetleg elszennyezett egyéb tárgyakat is, amelyek kis- és közepes aktivitású hulladékot képeznek. Ezek szintén átmeneti tárolókban várják, hogy kiderüljön, mihez lehet velük kezdeni hosszú távon, újrahasznosításuk ugyanis a hosszú felezési idő miatt gyakorlatilag lehetetlen.

És hogy hova kerül Mgyarországon a radioaktív hulladék? „Hazánkban a radioaktív izotópok ipari, gyógyászati, kutatási célú előállítása és alkalmazása során keletkezett, valamint a kutatóintézetekből, atomreaktorokból származó kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére a püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (RHFT), valamint a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló (NRHT) szolgál. A radioaktív hulladékok semlegesítésére nincs reális lehetőség, ezeket a nemzetközi gyakorlattal megegyezően elszigetelik, elzárják a környezettől a jogszabályi követelményeknek megfelelően” – válaszolta kérdésünkre az OAH.

A felhalmozódó hulladék ellenére az atomenergia alacsony kibocsátású energiaforrás: szén-dioxid-termelése jelentősen elmarad a fosszilis tüzelőanyagok égetése során keletkező mennyiségtől. Buják szerint a jövőben a kis moduláris reaktorok juthatnak nagyobb szerephez, amik biztonságos és hatékony energiatermelőkké válhatnak. Az Egyesült Államokban dolgoznak ilyen reaktoron, egy kínai és egy orosz reaktor pedig már el is készült.

Az olyan európai atomhatalmak, mint Franciaország vagy Nagy-Britannia, amelyek atomfegyverekkel is rendelkeznek, Buják szerint óriási tudást halmoztak fel nemcsak a nukleáris hadiipar, hanem az atomenergetika területén is. „A franciák nagyon okosan kihasználják a tudásukat, az ország 70 százalékának energiaszükségletét nukleáris erőművekkel látják el”. Magyarországon ez az arány jelenleg a paksi reaktorokkal 40 százalékos.

 

• atomenergia
• radioaktivitás
• atomerőmű