A fák leveleinek ropogása, a messzeségben hulló őszi eső illata, ahogy összekeveredik a friss földdel, még a nagyvárosokban is érezhető. Minden szín egy kicsit erősebbé válik, de a levegőt áthatja az évszak barnás fátyla. Járjunk akár Japánban, ahol a lombok változása ugyanolyan nagy esemény, mint a cseresznyevirág nézés, vagy Amerikában Vermont környékén, ahol leírhatatlan színek fogadnak napnyugtakor, az biztos, hogy sietnünk kell, mert pillanatok alatt eltűnik ez a varázslatos köztes évszak. Éppen ezért mutatjuk is, hogy hova érdemes elmenni ősszel közel, s távol.

Kezdjük azokkal a helyekkel – persze a teljesség igénye nélkül – amik egy egynapos kirándulással könnyen elérhetők, egyszóval hazánk gyönyörű erdei területeivel. Ilyen őszi úti cél lehet például a Gaja-völgyi Tájcentrum, ami Budapesttől csupán másfél órás autózással elérhető.

A vadregényes táj a romantikus és a sportosabb kirándulóknak is kedvez, a székesfehérváriak pedig elsődleges őszi célpontként tekintenek rá. A tájcentrum területén találunk patakokat, réteket, gyönyörű panorámával váró kilátókat, horgásztavat és persze égbe meredő fákat, amikről záporként peregnek alá a sárgás falevelek, ha jön egy erősebb széllökés. A területen rövidebb sétákat is tehetünk, de egy egész napos kirándulásra is felkészülhetünk piknikkosárral.

Ha hazai őszi úti célokról esik szó, akkor a Szalajka-völgy nem maradhat ki a sorból. Ez a környék is az átmeneti évszakokban mutatja a legszebb arcát, ugyanúgy, mint a már említett Gaja-völgyi Tájcentrum. Ilyenkor élénkebbek a színek, a fák, rétek csöndesebbek, álmosabbak, és persze ezerféle őszi színben játszanak.

Ilyenkor jobban lehet hallani a madarak énekét, és ha lehűl az idő, talán még a dallamokat is megláthatjuk a levegőben. Mivel ez a mi kedvenc évszakunk is, ezért nem az elmúlást, hanem az örök körforgást látjuk benne; azt, hogy ez az időszak is mindig ugyanúgy eljön, mint a nyár vagy a tél. Szeretjük a Szalajka-patak romantikáját és persze a helyi éttermek pisztrángos ételeit. Csodáljuk a Fátyol-vízesést és az Istállós-kői barlangot, sőt már tervezünk egy őszi fogatos méneslátogatást is a lipicai anyakanca méneshez Szilvásváradon.

A Német Borút (Deutsche Weinstraße) ötlete 1935-ben merült fel. A rheinland-pfalz-i származású politikus és bürokrata, Josef Bürckel elképzelése szerint a Pfalz borvidék helyi pincészeteit és falvait egyetlen úttal kellene összekapcsolni ahhoz, hogy a terület felvirágozhasson. A Deutsche Weinstraße még abban az évben létrejött. Ez a szép szőlőtermesztési régió egész évben gyönyörű és remek úti cél, de a 85 kilométer hosszú útszakasz az ősz folyamán lángoló sárga, narancs és piros színekkel kápráztatja el a helyieket és a turistákat is. Szánjunk rá legalább egy napot, ha nem többet és álljunk meg a különböző pincészeteknél, melyeknél más és más bort kóstolhatunk. Ha úgy alakul, akkor az első fagyok után is érdemes ellátogatni a vidékre, mert ekkor már meg lehet kóstolni a vidék jégborait. Az őszi színekben pompázó lombkoronák októberben a legszebbek.

Kétségtelen, hogy a Skót Felföld minden évszakban varázslatos. Tudják ezt a visszatérő utazók mellett a filmrendezők is, akik számos híres film fiktív- és történelmi helyszíneként használták már a vidék tájait. Drámai a táj akárhonnan is nézzük – magas, lejtős hegyoldalak széles völgyeket faragnak, ősi kastélyok bújnak meg a ködben, az Egyesült Királyság legmagasabb pontja, a Ben Nevis pedig úgy magasodik minden fölé, mint egy óriás. De amikor eljön az ősz és a lombkoronák arany és lángoló vörös színűre váltanak, képük pedig visszatükröződik a hidegen ragyogó tavak és folyók felszínéről, a párás völgyekben pedig visszhangot ver a gímszarvasok bőgése, az ember tényleg elhiszi, hogy a következő szikla mögül egy tündér is előbukkanhat. Az őszi színekben pompázó lombkoronákat október közepe és vége felé csodálhatjuk meg.

Szintén élményszámba menő őszi úti cél lehet Portugália északi részét felkeresni, ahol a Douro-folyó két oldalát keretező buja zöld dombok az őszi hónapokban tüzes bíbor és arany árnyalatúvá változnak. Porto városáról már korábban is írtunk itt a Travelo-n, innen, ebből a lenyűgöző tengerparti városkából könnyen elérhető ez az őszi látványosság, és ha még egy folyami hajóútra is befizetünk, akkor tényleg képeslapra illő fotókat készíthetünk. Vagy egyszerűen csak magunkba szívhatjuk a látványt. De ha már ősszel Portugáliában járunk, akkor a nemzetközileg elismert pincészetek borait se hagyjuk ki a sorból. Portugália őszi arca október végén teljesedik ki.

Az Egyesült Államokban van egy hat államot magába foglaló régió, ami az őszi színek szinonimájává vált: ez New England, ahova ha jó időben érkezünk, és elcsípjük az őszi falevelek színváltozását, akkor végeláthatatlan arany és vörös mezőket pillanthatunk meg. A varázslatos látvány nagyrészt a Kanada északkeleti részén őshonos cukor-juharnak köszönhető, de a tüzes sárga és narancs színekkel azért még beköszönnek a képbe a tölgyesek, az éger erdők és az amerikai hársfák is.

Bár Stowe nem hivatalos (de teljesen indokolt) őszi főváros, mégis remek kiindulópont lehet egy lombkorona néző sétához, egy kalandos gyalogos- vagy kerékpártúrához a színes fák alatt. Ha az interneten rákeresünk a városka nevére, temérdek őszi színben fürdő fotót kapunk, ahol a középpontban fehéren világít a település temploma. Szép kontraszt, jó turistacsalogató látvány. Vermont államban, ahol az előbbi település is található, pedig olyan szezonális turisztikai vonzereje van az ősznek, hogy számos vállalkozás épül arra, hogy a látogatókat a legszebb lombkoronákhoz vigye, és folyamatosan nyomon kövesse hol, mikor és merre érdemes menni a legszebb látványért.

Arról már irtunk az oldalon, hogy mely japán szentélyek és kastélyok parkjában látni a legszebb őszi lombokat, de arról még nem volt szó, hogy az őszi lombkorona és a falevélhullás éppen akkora szenzáció és turistacsalogató látványosság, mint tavasszal a cseresznyevirágzás követése.

Japán híres arról, hogy négy jól elkülönülő és a maga nemében lélegzetelállító évszakkal bír. Noha a legtöbben a tavaszi cseresznyevirágzás időszakát említenék először, az őszi is ugyan ilyen szép és hosszú történelmi múltra vezethető vissza. Hiszen ahogy a perzselő nyár hősége alábbhagy, a fák leveleinek a színe átvált narancssárgára, pirosra, sárgára és barnára – és a természet eme változását az ősök éppoly annyira lenyűgözőnek találták, mint a rózsaszín sakura szirmok záporát.

Japánban ezt az őszi természeti jelenséget koyo-nak, vagy momiji-nek (jelentése: vörös levél) hívják. Azt az elfoglaltságot pedig, amikor szó szerint végigkövetjük a szigetországon a falevelek változását, és ellátogatunk a legszebb helyekre, momijigari-nak (vörös levél vadászat) nevezik.

A levelek színének őszire fordulása Japánban a hőmérséklet, a magasság és a szélesség függvényében változik. Mit jelent ez a turisták és az elkötelezett "levélvadászok" számára? Azt, hogy a hegyvidéki régióknál, és az északi szigeteken korábban köszönt be az ősz, mint máshol. Így hát ha jövőre ősszel készülünk Japánba utazni és látnánk a színes lombkoronákat, felkeresnénk az őszi színekben pompázó kerteket és szentélyeket, akkor figyeljük a cseresznyevirágzáshoz hasonló színjelentéseket, valamint az időjárás-előrejelzéseket. Ugyanis ha a hőmérséklet korán hűvösebbé válik, akkor az őszi színek hamarabb megjelennek - akár néhány héttel korábban is – és fordítva.

A színes ősz általában Hokkaido szigetén köszönt be először szeptember közepén. Az olyan nagyvárosokban, mint Tokió és Kiotó a fák október közepétől december elejéig öltöznek őszi színekbe.

Ha Japánba utazunk, a legtöbb utazási iroda azt ajánlja, hogy vegyünk Japan Rail Pass bérletet, mert ezzel bejárhatjuk a szigetország legszebb helyeit. Ez igaz az őszi lombhullás idejére is, így menet közben láthatjuk a természet teljes tárházát. Sőt a Sagano látványvasút egyik útvonalát kifejezetten a momijigari idejére tervezték. Ezt is érdemes programlehetőségként megfontolni, ha elvesznénk az őszi színek izzó forgatagában.

• ősz
• programajánló
• utazás
• kirándulás