Mintha először kapnánk meg a végeredményt, amivel nem lehet sokat kezdeni, aztán megjön csepegtetve az értelmezés, azt pedig gyakran sosem tudjuk meg, hogy milyen adatokra támaszkodott a döntés.

Ez a minta persze nem újdonság, hiszen járványmentes időkben is ez a gyakorlat. A hétköznapi átláthatatlanság falát azonban a járvány sem tudta áttörni. Sőt, most sokkal felkavaróbb, mert személyes, egészségügyi és egzisztenciális szempontból is sokkal nagyobb a tét.

Majdnem két hónapja zajlik a járvány Magyarországon, de egészen mostanáig nem láttunk olyan szakértői adatokat és háttérszámolásokat, amelyekre a kormány az intézkedéseit alapozta. A Semmelweis Egyetem rektora például az egyetem külföldi diákjainak tartott zárt videokonferencián ismertetett több olyan számot is, ami korábban a nyilvánosság előtt nem volt ismert – de miután beszámolt róla sajtó, az előadást elérhetetlenné tették a Youtube-on. Az állami intézményekben vagy kutatóműhelyekben dolgozó járványügyi szakértők aggódva hárították el a sajtómegkereséseket.

Az operatív törzs napi sajtótájékoztatói egyáltalán nem oldják, hanem általában inkább fokozzák az információhiány miatti feszültséget. A helyzeten ebből a szempontból nem segít, hanem inkább ront az egyenruhás emberek gyakori szerepeltetése. A kormánynak van információs oldala, de éppen a járvány ügyében nagyon sekélyes tartalmat lehet találni rajta. Letöltendő börtönnel büntethető lett a rémhírterjesztés, de a kormány aktívan akadályozta, hogy az érdemi és hiteles információk eljussanak az emberekhez.

Ép ésszel senki sem gondolja, hogy nem folyik komoly szakmai munka az országban, ám a titkolózás a hit kérdésévé fokozta le a járványt is.

Vagy hisz valaki abban, hogy a legjobb szakértői javaslatok épülnek be az intézkedésekbe, vagy nem, mert a kérdést nem lehet nyilvános adatokra támaszkodva megvitatni.

A magyar hozzáállást nézve mindenesetre óriási meglepetés, hogy az Információs és Technológiai Minisztérium április 23-án tartott online tudományos konferenciájának anyaga elérhetővé vált mindenki számára.

Ez a felvétel résnyire kinyitja a függönyt, röpke betekintést enged a színfalak mögött folyó szakmai előkészítő munkába. Bár ezen a résen még így is alig látni be, eddig annyira kiéheztették az országot, hogy a nyilvánossá vált információk mennyisége hirtelen óriásinak tűnik. Palkovics László, az ITM minisztere bevezetőjében el is mondja, hogy másfél hónapja kezdték el a munkát, amelynek az eredményeit most bemutatják.

Rögtön adódik a kérdés, hogy miért kellett ennyit várni ezzel? Nem lett volna jobb, ha a nyilvánosságot – értve ezalatt mind a tudományos világot, mint az átlagembereket – folyamatosan ellátják ezekkel az információkkal?

Már csak azért is, mert pár perc alatt helyre is került sok minden, amit eddig csak találgatni tudtunk. Nézzük ezeket sorban:

• A miniszterelnök azért dobta be a 8 ezer lélegeztető gépet, mert a számítások szerint egészen pontosan 7330 gép szükségét jelezték előre a számítások akkor, ha csak 20-30 százalékkal sikerül a személyek közötti kapcsolatokat csökkenteni. A 7330 ebben az esetben is csak a járvány csúcsán kellene, de fontosabb, hogy a korlátozó intézkedésekkel eddig sokkal nagyobb kontaktcsökkentést értek el.
• A kisebb településeken 70, a kisvárosokban 80, egyes helyeken pedig 90 százalékos a mért kontaktcsökkenés.
• Hirtelen megtudhattuk, hogy folyik egy kontaktkutatás, amely már 370 ezer megkérdezésnél tart, az adatokat pedig a mobiltelefonok helyzetének anonim megfigyelésével is validálják.
• Egyszer csak megtudtuk, hogy korosztályos bontásban megvan, hogy mekkora kontaktszám-csökkenésnek milyen hatása lesz. Modellezni tudják például, hogy ha az egyetemistákat visszaengedik tanulni, akkor mi történne.
• Kiderült, hogy hamarosan elindul egy átfertőzöttség mérés, amit sokkal nagyobb mintán végeznek el, mint Ausztriában.
• Most már azt is tudjuk például, hogy a kormány a mobiladatokból pontosan látta, hogy például a Balaton környéki nyaralókban tartózkodók száma megnőtt, vagyis az ottani lezárásokat és korlátozásokat nem csak a helyi polgármesterek szubjektív tapasztalataira alapozták.
• Egyszerre egyértelművé vált, hogy a szakembereknek folyamatos becslésük van a reprodukciós arányszámról, és mivel ennek értéke 1 közvetlen közelében lehet, úgy értékelik, hogy jelenleg le van fojtva, azaz majdnem stagnál a járvány.
• Ez, vagyis R értékének közel 1-es értéke az alapja a jövő héttől induló enyhítéseknek.
• Míg eddig azt hittük, hogy az érettségit őrült módon a járvány beharangozott csúcsán akarja a kormány megtartani, valójában kommunikációs zavarról van szó. A szakmai stáb úgy látja, hogy most még biztosan le van fojtva a járvány, R értéke közel áll 1-hez, de ha elkezdődik az enyhítés, akkor akár rosszabb is lehet. Az írásbeli érettségit ezért ma még a távolságtartási előírások betartása mellett biztonságosabbnak vélik gyorsan lezavarni, mint később.
• A maszkviselésről hetek óta végeláthatatlan vita megy az országban, pedig kiderült, hogy az állami szakértőknek egészen egyértelmű az álláspontjuk: mindenki viseljen maszkot, de elsősorban ne azért, hogy ne fertőződjön meg, hanem azért, hogy ha tünetmentes fertőző, akkor másokat ne betegítsen meg.

A legfontosabb információ azonban nem is a számokban van, hanem abban, hogy a magyar védekezési stratégiát így már nem csak összefüggések nélkül bemondott mozaikszerű adatokból kell kikövetkeztetni. Látszik, hogy ha szakemberek az adataikra támaszkodva magyarázzák a témát, akkor egyrészt már nem hit vagy politikai beállítottság uralja el a narratívát, másrészt sokkal koherensebb módon áll össze a nagyobb kép. Persze nem lenne rossz, ha olvashatnánk tanulmányokat, nyilvánosak lennének a prezentált adatok, rendelkezésre állnának szakértők, de kezdésnek ez is elég.

Az előadások alapján a magyar stratégia az elmúlt két hónapra és a következő időszakra a következő:

• Magyarországon a korlátozó intézkedések elég jó eredményt hoztak a kapcsolatok számának csökkentésében. Ennek köszönhetően R értéke megközelíti 1-et, azaz közel állunk egy stagnáló állapothoz, de az enyhítésnél ez könnyen nőhet. Az eddigi taktika fő eleme az időnyerés volt, hogy az egészségügyi ellátórendszert fel tudják készíteni a legrosszabb forgatókönyvekre.
• Az enyhítés elsősorban a gazdaság újraindítása miatt fontos, de számolni kell azzal is, hogy nem lehet hosszú időre ilyen mértékben korlátozni az emberek közötti kapcsolatokat. Az enyhítés szükségszerű, de kockázatos, és ezért csak folyamatos lehet, ha R értékét nem akarjuk szabadjára engedni. Csak két hét késéssel látjuk, hogy mi történik az országban, ezért folyamatosan modellezünk az adatok alapján, és megpróbálunk nem későn reagálni.
• Eddig viszonylag kevés tesztet végeztünk, mert a taktika részeként csak monitoroztuk a járvány lefutását. Az enyhítés elkezdése után viszont rengeteget szeretnénk tesztelni, mert változik a tesztelés célja: monitorozás helyett a fertőzöttek kiszűrése és azonnali elkülönítése lesz a fő feladat.
  Ebben a három pontban összefoglalt stratégiában semmi különlegesség nincs. Majdnem az összes európai ország hasonlóval próbálkozik, csak az elfojtás hatékonysága változó, de Ausztria például előttünk haladva nagyon hasonló taktikát folytat.

Éppen ezért teljesen érthetetlen az elmúlt két hónap titokzatoskodó kommunikációja. Egy sima két órás ITM konferencia azonnal helyre tett sok olyan kérdést, amelyről információk híján meddő vita folyt, sőt, rémhírek terjedtek eddig.

Pedig a járvány elleni védekezésben, de különösen a gazdaság fokozatos újranyitásánál nagyon fontos lenne, az emberek bízzanak abban, amit a kormány közöl.

Különben lehet, hogy akkor sem fognak szívesen visszamenni az étterembe, moziba vagy wellness-hotelbe, amikor ennek már valójában nem lesz nagy kockázata. A bizalom felépítéséhez elkerülhetetlen, hogy mindenki számára rendelkezésre álló, ellenőrizhető információk alapján, átlátható módon döntsenek ezekről a mindannyiunk egészségét érintő kérdésekről. Ezt mutatja Kína példája is, ahol már aktívan próbálja a pártvezetés kimozdítani az embereket a lakásukból, de ez a vártnál sokkal nehezebben megy, mivel sokan nem hisznek a hivatalos adatoknak.

Átláthatóság és állami információközlés szempontjából Magyarország európai ellenpontja a skandináv térség, érdemes megnézni erre két példát. Svédországban (ahol teljesen más – és sokat vitatott – stratégiával kezelik a járványt) a napi tájékoztatókon szinte soha nem jelenik meg politikus, egyenruhás ember pedig végképp nem. Szakemberek magyarázzák a helyzetet rengeteg adatot értelmezve, ha pedig egy svéd polgár ennél is jobban szeretne elmerülni a részletekben, akkor pár kattintással rengeteg mindent tudhat meg a járvány aktuális állapotáról. A svédek szakmai oldalról közelítik meg az egész témát, pedig az ország szempontjából fontos döntéseket végül ott is politikusok hozzák meg.

Ám másfajta megközelítés sem zárja ki a nyilvánosság lehetőségét. Finnországban alapvetően a politikusok kommunikálják az eseményeket, a napi tájékoztatót alaphelyzetben a miniszterelnök tartja, általában több minisztertársával együtt. Az esemény sajtónyilvános, és válaszolnak is a kérdésekre (az adatokat pedig nyilván a szakmai háttérstábtól kapják). Félig PR fogás, de félig egyáltalán nem, hogy nemrég három fiatal nő, a miniszterelnök, az oktatási miniszter, és a tudományos és kulturális miniszter tartott tájékoztatót 7-12 éves gyerekeknek.

• politika
• információ
• kommunikáció