Ez különösen igaz az olyan ritkaságokra, mint a versenyzésre használt lovak, melyekkel vagyonokat is lehet keresni.

A pénzes befektetők képesek hatalmas összegeket áldozni a genetikára, azaz a bizonyítottan sikeres lovak örökítőanyagára. A londoni olimpián díjugratásban győztes csődör, Big Star emiatt például egy kifejezetten aktív pénztermelővé vált: napjait azzal tengeti, hogy minden nap spermát vesznek le tőle, átlagosan 80 ml-t. Big Star egyetlen napi “adagja” tulajdonosainak 100 ezer dollárt, átszámítva 30,5 millió forintot ér, és az ő örökítőanyaga még nem is tartozik a legdrágábbak közé.

A pénz a laborokban születik: az összegyűlt anyagokat vékony csövecskékbe porciózzák. Az 1200 dolláros tubusokba 150-200 millió hímivarsejt kerül, melyeket aztán meg lehet vásárolni. A haszon csikó formájában születik meg, melyet aztán jó pénzért el lehet adni. Az Egyesült Királyságban például Big Star egyik utódja tartja a csikók árrekordját több mint 100 ezer dolláros árával.

A legdrágább folyadék kiszámításának képlete azonban nem ilyen egyszerű. Ezen a területen kerülnek előre a versenylovak, akik közül kiemelkedik egy bizonyos Galileo (lásd a nyitóképen). Ebben a világban nem megengedett a mesterséges megtermékenyítés, így itt a fogantatásnak is természetes módon kell megtörténnie. Galileo fedeztetési díja ugyan nem nyilvános, ám több forrás szerint is 650 ezer dollárba kerül egyetlen alkalom a lóval.

Ha úgy számolunk, hogy ilyenkor 50 ml örökítőanyag távozik az állatból, akkor annak literje közel 4 milliárd forintba kerül, így ez a csődör termeli a világ legdrágább folyadékát.

 

• ló
• örökítőanyag
• genetika