A hasznon nem csupán a piaci bevétel érthető, hanem egyebek közt táj- és természetvédelmi, táj­esztétikai előnyökből, a tájhasználat kulturális értékeinek (kultúr­táj) megőrzéséből is származhat.

A gazdálkodás során figyelembe veszik az évszázados helyi hagyományos gazdálkodási módszereket, természeti viszonyokat és azok változásait, a helyben élők érdekeit.
A többfunkciós gazdálkodást a gazdasági, társadalmi, természetvédelmi okok és értékek mellett egyfajta kényszer is ösztönözheti, hiszen például a bogyósok szabadföldi termesztése a tapasztalatok alapján egyre nehézkesebbé, sőt, szinte megoldhatatlan feladattá válik. A forróbb nyarak, hőhullámok napégést és sok egyéb problémát okoznak. Természetbarát árnyékolási megoldások keresése során érdemes a múltban kutakodni a lehetőségek iránt. Ha természeti és kultúrtörténeti ismeretek közt keresgélünk, akkor rábukkanunk arra, amit már őseink is alkalmaztak: az árnyékoló „eszközt” a természet már megalkotta helyettünk, ilyen például a gesztenyefa.

A nagymarosi szelídgesztenyésekben a sokfunkciós hasznosításnak legalább 700 éves hagyománya van.
A módszer nyomai még ma is fellelhetők, de szüleink, nagyszüleink elmondásai mellett régi fotó is bizonyítja hajdani létezését, mely ribiszkeszüretkor készült a nagymarosi gesztenyésben. A nagymarosi málna is megtalálható a gesztenyésekben, de például az erdei szamóca terített szőnyegként, természetesen van jelen a gesztenyés erdőfoltokban. Továbbá gombák, sokféle gyógynövény is él a fák alatt, melyeket szintén gyűjtöttek elődeink és mi is. A gombák szerepe is összetett. Az ehető gombafajok – mint a vargánya, a rókagomba – értékes élelmiszerek, miközben az egészséges szelídgesztenyések fennmaradásának is fontos alappillérei a fákkal szimbiotikus kapcsolatban élő mikorrhiza gombák. Egy portugál gazda szerint legalább akkora bevétele van a gesztenyésében élő gombák értékesítéséből, mint a gesztenyetermésből. Ott táblákkal is jelzik, hogy gombát gyűjteni tilos.

Az aljnövényzet befolyásolja a talaj minőségét, levegősségét, vízmegtartó képességét, a mikro- és makroszerve­zetek összetételét.
Ugyanakkor az ember is hasznosíthatja például a gyógynövényeket különböző formában, illetve állati takarmányként is hasznosulhat az aljnövényzet.

A gesztenyések gazdag növényvilága természetes határjelző szerepet is betölt – néhol még mindig mogyoró- és más élő kerítések mutatják a telekhatárt –, emellett pedig fontos madárfészkelő hely, méhlegelő, ehető gyümölcsöt ad, például ha som társul hozzá.

Tehát amit ma agrárerdészetnek, erdőkertnek, permakultúrának nevezünk, azt és hasonló megoldásokat őseink már alkalmazták a gesztenyéseikben.

A gesztenyések sokoldalúságának további szép példája, hogy Károly Róbert király sétálóutakat, arborétumot léte-sített a nagymarosi gesztenyésekben, mondhatnánk úgy is, hogy a felüdü-lés, rekreáció színtereivé is alakíttatta azokat.

Jól érzékelteti a sokoldalú hasznosítást, hogy mindeddig még szinte szó sem esett a „főszereplőről”, magáról a gesztenyefáról.
A gesztenyetermés sokoldalúan hasznosult és hasznosul, a gesztenyefa pedig kiváló építőanyag. Virágzáskor nemcsak dísznövénynek tekinthető, hanem további ajándékkal, a gesztenyemézzel is szolgál. A gesztenyés tehát összetett, különleges kultúrélőhely, vigyázzunk rá, óvjuk, mentsük, a múltból merítve építsünk új gesztenyés jövőt.

 

• gesztenye
• építőanyag
• hasznos