Egy tragikusan elhuny fiatal énekes emberi arca
A film rendezője, Sam Taylor-Johnson jóbarátja volt Amy Winhouse-nak.
Lehet, hogy nem ábrázolja elég naturálisan Amy Winehouse pokoljárását, és nem ad újabb muníciót a haláláért főleg a párját vagy az apját okolóknak a Back to Black, de – egy emlékezetes színészi alakítással – igenis bemutatja, hogyan született meg egy kaotikus párkapcsolat és egy súlyos függőség lenyomatából a poptörténet egyik legmegrázóbb albuma.
A Back to Black rendezője, Sam Taylor-Johnson (aki A szürke ötven árnyalatát és John Lennon – A fiatal évek című zenés filmet is jegyzi) jóbarátja volt Amy Winhouse-nak. Talán ezért is bánt kesztyűs kézzel az énekesnőt érő legsúlyosabb drámákkal, ezért nem ás túl mélyre a tragédiához vezető momentumokban. Ezt a felületességet még akkor is fel lehet róni a filmnek, ha egyébként összességében örülünk annak, hogy végre egy nézhető, időnként megható, még meg is kacagtató filmet látunk, és nem csak „a zene majd úgyis elviszi a hátán a sztorit” hozzáállást érezzük végig.