Elsőként fontos tisztáznunk, hogy a faültetéssel mi a célunk: árnyékot adó menedéket szeretnénk, az udvarunk, kertünk díszeiként tekintünk rájuk, az élővilágot akarjuk vele segíteni otthont adva a madaraknak, rovaroknak, vagy gyümölcsöt termesztenénk?

Bármelyik is a cél, fontos, hogy egy-egy növény minél többféle funkciót töltsön be a kertben. Választásnál vegyük figyelembe a helyi adottságokat, mennyire igényel gondozást, mennyire ellenállóképes a betegségekkel, károsítókkal szemben, hiszen ez a vegyszerhasználat szempontjából is lényeges kérdés lehet.

Miért jók az őshonos fajok?

Az őshonos fajok egyik fontos előnye, hogy az idegenhonosakkal szemben az élővilágban nem okoznak súlyos károkat. Az invazív fajok terjedésének az egyik jelentős oka ugyanis az idegenhonos dísznövények betelepítése.

Az őshonos növényeink jól illeszkednek a hazai ökológiai rendszerekbe, búvó- és táplálkozóhelyet kínálnak az élőlényeknek, jól megélnek nálunk.

Az éghajlatváltozás ellenére sem kell az őshonosak helyett idegenhonos fajokat választanunk, hiszen a Kárpát-medencében ma megtalálható fajok egy része melegebb földtörténeti korokból maradt itt, így pusztán a melegedés ténye nem indokolja a behurcolást (pláne nem távoli kontinensekről), viszont a sokféleség előtérbe helyezését annál inkább.

A megoldás a változatosság

A földi élet, az ökológiai rendszerek egyik alapvető jellemzője a sokféleség, amit célszerű a kertünk kialakításában is érvényesíteni! Számos lehetőségünk van arra, hogy a változatosságra alapozzunk.

A változatosság nélkülözhetetlen az alkalmazkodóképesség, a hosszú távú élelmiszer-biztonság és az emberi egészség szempontjából is, – ha helyi fajokat, fajtákat részesítünk előnyben, segítjük a „térbeli" sokféleség, az egyedi, adott tájakra jellemző életközösségek megőrzését is.

Miért a tájfajtáké a jövő?

A tájfajták választása mellett számos érv szól:

jobban ellenállnak a kártevőknek, a klímaváltozás hatásainak
kevesebb gondozást igényelnek
ízben, formában, beltartalmi értékben is változatosak
változatosságukkal a táplálkozásunkat is egészségesebbé teszik
gyümölcseik sokféleképpen feldolgozhatóak

Mit ültessünk?

Almák:
székely Batul vagy Batúr alma (télálló, sárga édeskés),
Bánffy Pál almája (savanykás, piros);
Benedek Elek kékalmája (gyümölcse kékeslila, savanykás, fűszeres);
kecskeméti vajalma (nyári fajta);
szabadkai szercsika (Dráva-melléki, friss fogyasztásra is alkalmas, de teleltethető is).

Körték:
arabitka (történelmi magyar fajta, nyáron termő, édeskés);
árpávalérő (nagyon régi fajta – bár nem kifejezetten magyar, de őshonos);
Kálmán-körte (Szerémség nagy körtéje).

Szilvák:
„nemtudom" vagy penyigei szilva (a Tisza és a Szamos árterein vadon termő őshonos fajta, édes, aromás);
besztercei (a legelterjedtebb, magvaváló, savanykás fajta);
veres szilva (bő termésű, korán termő, hazánkban már a 16. századtól jegyzik).
Bereczki birs – világszerte ismert fajta, Bereczki Mátéról nevezték el
Vérbarack – a magvaváló őszibarackok őse, rendkívül egyedi megjelenésű ízletes fajta, szürkés, mohos héjú, élénkpiros húsú, friss fogyasztásra alkalmas
Milotai dió – jól termő, vékony héjú, könnyen törhető.

• alma
• gyümölcsfa
• kert