Igen különös múzeum nyílt Svédországban, Malmöben, ami garantáltan kiveri jó néhány embernél a biztosítékot. Itt ugyanis különböző kiállítások keretében ismerhetünk meg olyan ételeket, amelyeket bizonyos népek fogyasztanak, mások viszont elképzelni sem tudják, hogy egyenek belőlük.

Nem lehet véletlen, hogy a belépésnél hányós zacskót ajánlanak fel a látogatóknak. A múzeum célja felnyitni a szemeket, és elgondolkodtatni az embereket, hogy amik ők visszataszítónak találnak, az máshol esetleg csemegeként ismert. Az alapító Samuel West szerint az emberek általában azokat tartják undorítónak, amiket nem ismernek, amelyek számukra idegenek – de máris fordul a kocka, ha éppen a kiskoruktól fogyasztott étkek mások szemben tűnnek ocsmánynak.

Az itt bemutatott kb. 80 csemege nagy része Ázsiából és Európából származik, ám a legtöbb étek Kínából és az USA-ból ered. Meglepő lehet, de sokkal több ocsmányság származik az Államokból, mint mondjuk Afrikából vagy Dél-Amerikából. Elég, ha a zselésalátára gondolunk (ez zselatinból készül, és tésztával is fogyasztják), vagy a céklasörre, netán az édes kenőkékkel megkent kétszersültre, a szarvasmarha herékről pedig jobb nem is beszélni.

Vannak olyan ételek is, amelyek ízre finomak, ám az előállításuk az állatok extrém szenvedésével jár. Ott van például a francia kacsamáj, ami a baromfi tömésével készül, a majomagy, amit Kínában fogyasztanak, (gyakran úgy, hogy az állat még él, amikor hozzájutnak), vagy a kínai bébiegér bor, ami pontosan az, aminek hangzik (bébiegerek fulladnak a borba). A szintén francia étel, a kerti sármány pecsenye különösen kegyetlen elkészítéséről híres: a kis madarakat ősszel kapják el, amikor épp Afrikába indulnak. A szárnyasokat sötét kalitkában tartják, amíg duplájukra híznak. Ezt követően élve brandybe dobják, majd saját sistergő zsírjukban kisütik. Evésekor szalvétát tesznek az emberek a fejükre, a rossz nyelvek szerint azét, hogy a kegyetlenségük miatt eltakarják arcukat Isten elől.

A legtöbb kiállított étel valódi és friss, kivéve azokat, amelyeket nagyon nehéz beszerezni, vagy csak állatok szenvedése árán lehetséges. Ezeket csak fotón vagy műanyagból készítve mutatják be. A nagyon büdös dolgokat üveg alatt tartják. Jóformán az ételek felét másnaponta cserélni kell, ezért meglehetősen költséges fenntartani a kiállítást. Éppen ezért a múzeum mindössze 3 hónapig lesz nyitva, 2019 januárjának végéig.

„Vajon tényleg olyan szörnyű megenni egy szöcskét, miközben bacont falunk? Irtózunk a tengerimalac fogyasztásától, de simán benyomjuk a marha gyomrát?” – az alapítók azt remélik, hogy ilyen kérdéseken gondolkodunk majd el a látogatás következtében.

A durián gyümölcsének szaga olyan büdös, hogy több hotel és tömegközlekedési jármű kitiltotta Ázsiában.

 

 

Nyers bikapénisz.

 

Kale pache—Perzsiában és a Közel-Keleten fogyasztott étel, amelyben főtt bárányfejet is találunk.

 

Casu marzu egy hagyományos szardíniai juhsajt, amely élő kukacokat tartalmaz. Az EU szabályozása betiltotta a terméket, a parazitafertőzés veszélye miatt.

 

A száznapos tojás úgy készül, hogy a tojást rohadni hagyják, majd hónapokig erjesztik.

 

A denevérleves csemegének számít Indonéziában, Thaiföldön, Vietnamban, és más ázsiai országokban.

 

 

Forrás: www.amusingplanet.com

• étel
• tradíció
• múzeum