Elolvadt a csoki a zsebében, erre feltalálta a mikrosütőt
Tényleg a csokival kezdődött, de azért mégsem mondható teljesen véletlennek.
A magnetron közelében másokkal is megesett, hogy megolvadt az uzsonnájuk, csak éppen a többi kutató nem törődött a dologgal. Nem így Percy Spencer (nyitóképünkön egy kísérleti mikrohullámú berendezéssel). Miután megolvadt a mogyorós szelet a zsebében, ő kísérletezni kezdett. Először pattogatni való kukoricát tett ki a mikrohullám hatásának, tele is lett popcornnal a laboratórium. Aztán nyers tojást választott, és meg is történt az, amitől mindmáig minden kezelési utasítás óvja a mikrók használóit: a tojás szétrobbant.
Ez 1945 januárjában történt az amerikai Raytheon cégnél. A Raytheon eredetileg hűtőszekrényeket és transzformátorokat gyártott, de a világháborús munkamegosztásban azt a szerepet kapta, hogy segítsen az ellenséges hajók és a briteket támadó repülők felderítésében. Vagyis az akkor újdonságszámba menő radar tökéletesítésén ügyködtek. A radar mikrohullámmal működik (a hullámok visszaverődésének elemzése képezi a felderítés lényegét), a mikrohullámot pedig a magnetron nevű elektroncső (a korabeli rádiócsövek egy rokona) kelti.
A csokis-tojásos kísérletezgetés után nem sokkal, 1945. október 8-án a Raytheon benyújtotta „az élelmiszerek kezelésére szolgáló módszer“ szabadalmát. Ez lehet a mikrosütő hivatalos születésnapja. Még akkor is, ha rádióhullámokkal nem sokkal korábban már próbáltak ételt melegíteni, de az nem vált be, valamint a mikrosütő igazi elterjedésére még évtizedeket kellett várni.