A német családi birtokok elidegenítéséről például folyamatosan olvashatunk. Lengyelországban jobb a helyzet, de míg 1950-ben a lakosság 63,1 százaléka élt falun, ez az arány mára 39,9 százalékra csökkent. A faluról való elvándorlás együtt jár a vidéki lakosság elöregedésével. Európában, a vidéki lakosságon belül Lengyelországban a legmagasabb a 35 év alattiak aránya (14,7%), a legtöbb országban viszont ez alig éri el a 6 százalékot. Az EU-Bizottság vizsgálatai kimutatták, hogy a fiatal lengyel agrártermelők hatékonyabban gazdálkodnak az országos átlagnál, ami a magasabb iskolázottsági szintjükkel hozható összefüggésbe.

Ezért nagyon fontos a művelődési (iskolázási) lehetőség falun történő biztosítása, mivel az fékezheti az elvándorlást. Ugyanakkor a legutóbbi 7 évben Lengyelország teljes népessége is enyhén csökkenő tendenciát mutat. Az alacsonyabb komfortszint és a továbbtanulási lehetőségek korlátai – a paraszti munka alacsonyabb rendűnek tartásával együtt – Európa-szerte kevésbé vonzóvá teszik a falusi életet, ami káros következményekkel járhat. A falusi lakosság csökkenése és a falvak egy részének eltűnése azért aggasztó, mert a falu nemcsak lakóhely, hanem a vidéki környezet ápolásában, a káros gyomok és kártevők elszaporodásának megakadályozásában is szerepet játszik.

Lengyel szakértők szerint a falusi lakosság megtartásának egyik eszköze lehet az agrártermelők és a termékeiket értékesítő kereskedelmi vállalatok, illetve oktatási intézmények közötti „szimbiotikus” együttműködés. Erre példa az ország több városában működő Top Farms vállalkozás, amely többek között felsőoktatási intézményekkel közösen szervezett előadások és konferenciák révén igyekszik javítani a mezőgazdasági munka hatékonyságát, és meggyőzni a falusi fiatalokat annak értékeiről.

• vidék
• falu
• vidékfejlesztés
• generációváltás