Bár Elon Musk korábban már 2024-es időpontot is belengetett, elég valószínűtlen, hogy akkor ember indulhat a Marsra. Ennek ellenére a Mars-kutatáson túl a Mars kolonializálása is egyre népszerűbb téma a távolabbi jövő lehetőségeit kutató technológiai vállalkozások körében. A törekvés legnagyobb nemzetközi szervezete, a The Mars Society tavaly februárban ki is írt egy várostervező pályázatot Mars City State Design címmel, amire 157 csapat jelentkezett.

A Nüwa fantázianevű alkotás végül ugyan nem nyert, de a legjobb tíz közé jutott, a terv pedig nemcsak látványos, de a lehetőségekhez képest elég jól kidolgozott is. A kínai mitológia egyik istennőjéről elnevezett Nüwa City látványterveit egy spanyol építészcég, az Abiboo készítette el, tudományos oldalról pedig a SONet projekt segített a megoldások kitalálásában. A SONet vezetője Guillem Anglada spanyol asztrofizikus, akinek a segítségével korábban találtak egy lakhatási zónában keringő exobolygót, a Proxima Centauri b-t.

Nüwa városát 250 emberre tervezték, a Tharsis-régió Temple Mensa nevű szirtjéhez álmodták meg, és a készítők még azt is kiszámolták, hogy 300 ezer dollár lenne ott egy 25-35 négyzetméteres lakás, amiben már az odautazás költsége is benne lenne (retúrjegy nincs). A marsi kolónia egyik legnagyobb kihívása a Marson tapasztalható káros sugárzás, ezt Nüwa úgy oldja meg, hogy a város nagy részét eldugja a föld (mármint a Mars földje) alá, de azért a szirtbe vájt lakásokhoz tartoznak napfényt beengedő teraszos részek is. A napfényes helyiségek nagyrészt azok lennének, ahol a növények nőnek, illetve a város energiaellátását is a szirt fölötti fennsíkra telepített napelemekből nyernék.

Igen, növények, Nüwa ugyanis a kezdeti ellátmányok megérkezése után önfenntartó lenne, lakói elegendő gabonát termesztenének ahhoz, hogy ne haljanak éhen – sőt, állatokat is tenyésztenének. Nüwa munkalehetőségei is nagyjából az önfenntartás körül forognának: az alkotók szerint a munkaidő 60-80 százalékát az tenné ki, hogy a város és a lakóhelyiségek alapvető szolgáltatásai működjenek, és a város életében alapvető szerepet játszana a hulladékok újrafeldolgozása. A Temple Mensa lábánál zajlana a szociális élet nagy pavilonokban, fényáteresztő kupoláik felett sugárzástól védő anyag feszülne. Nüwában természetesen lenne kórház, iskola és egyetem is, továbbá kulturális és sportolási lehetőségek.

A nüwai polgároknak minden 26 hónapban egy alkalommal, 1−3 hónapos indulási ablakkal volna lehetőségük hazaugrani a Földre, de ha valamire nagyon sürgősen szükségük volna, az is leghamarabb több hónap alatt tudna csak megérkezni az anyabolygóról. A sugárzás miatt egyébként ritkán járnának a városon kívül; a város távolabbi részeit busz- és vonatjáratokkal érnék el, a szintek között pedig liftekkel közlekednének.

Természetesen mindez csak látványterv, és bár a Nüwa készítői nyilatkoztak olyat, hogy legkorábban 2054-ben indulhat meg egy Nüwához hasonló város építése, azt is hamar hozzátették, hogy addig még változhat az időpont is és a koncepció is. Ez nem meglepő: még egy Föld−Mars menetrendszerű járat létesüléséhez is rengeteg problémát kell leküzdeni (például az említett sugárzást), miközben a Földön is akadnak azért megoldandó feladatok.

A Mars City State Designt egyébként a Nexus Aurora terv nyerte, ami nagy medencéket tenne az épületek tetejére, és a bennük levő víz védene a sugárzástól, miközben áteresztené a fényt.

 

• Mars
• kolonializálás
• Nüwa város