Emilie Flöge még szinte gyermek volt, amikor először találkozott Gustav Klimttel. Az akkor már ismert művész előbb a három lánytestvért örökítette meg egy családi portrén az apa felkérésére, majd testvére révén bejáratos lett az egykor különösen jómódú pipagyáros Flöge család otthonába. Klimt fivére ugyanis Emilie testvérét vette feleségül, de a férfi a házasság második évében elhunyt – éppen megszületett gyermekének pedig Gustav Klimt lett a gyámja. Gustav tehát gyakran vendégeskedett a család nyaralójában éppúgy, mint bécsi bérházukban. Az elegáns, stílusosan jó ízlésű osztrák családban mindhárom lány a kor szellemének ellentmondó önmegvalósításba kezdett. Ennek egyrészt erőteljes kreativitásuk, másrészt a lassacskán elenyésző családi vagyon kikényszerítette szükség volt az oka.

Az elsőszámú múzsa

Klimt éppen akkor Bécs legszebb nőjébe, Alma Schindlerbe volt szerelmes, olyannyira, hogy meg is kérte a kezét – ennek hírére Emilie tucatnyi altatót vett be. Alma ekkor nemcsak Klimtet, de a kor bécsi művészeinek többségét is megihlette: megannyi festmény és szonett múzsája lett. Hozzáment Gustav Mahlerhez, később a Bauhaus-mozgalom alapítójaként ismert Walter Gropiushoz, majd az író Franz Werfelhez, de a festő Kokoschka szeretője is volt. Szerelmi bánatának hamvain Emilie aztán különleges viszonyt épített fel Gustav Klimttel:

Feminista divatikon

Habár Emilie Flögét leginkább úgy ismerik, mint Gustav Klimt múzsáját és szeretőjét, Emilie alanyi jogon is megérdemelné a hírnevet. Sikeres tervező volt, szabad lelkű feminista és divatikon a császárváros kezdődő fin-de-siécle pezsgésében. A bécsi Kunstgewerbeschulén (az alkalmazott művészetek iskolájában) tanult, és varrónői képesítést szerzett, majd dolgozni kezdett testvére ruhatervező iskolájában. A szakmát a gyakorlatban is kitanulva másik testvérével, Helenével megnyitották szalonjukat. A legismertebb fővárosi vásárlóutcában, a Mariahilferstrasse 1/B alatt található Schwestern Flöge hamarosan a bécsi divatvilág közkedvelt találkozóhelye lett, virágzása csúcsán 80 tervező- és varrónőt foglalkoztatott. Emilie évente kétszer utazott Párizsba és Londonba a legújabb divattrendekért és anyagokért, ötletekért, amelyeket aztán a szalonban megálmodhatott.

A dámák maguknak még nem merték volna megvenni Emilie couture-nek számító ruháit, ha Klimt-portrét akartak magukról, csakis Flöge-ruhába öltözhettek.

A szabadosság azért nem múlt el nyomtalanul. Emilie laza hajviselete, a ruhák szabása, amely fűző nélküli szabadságot adott a női testeknek, a reformokat jelezték – és nem csak a ruhákban.

A szalon sikeréhez Klimt tevékenysége is hozzájárult. Míg a dámák maguknak még nem merték volna megvenni Emilie couture-nek számító ruháit, ha Klimt-portrét akartak magukról, csakis Flöge-ruhába öltözhettek. (Egy ilyen portré lett Klimt újkori amerikai ismertségének is megalapozója: 1907-ben festett Hölgy aranyban című portréja Adele Bloch-Bauerről 2006-ban egy New York-i árverésen rekordösszegért, 135 millió dollárért kelt el.

A városban heteken keresztül beszéltek az osztrák művészről, és azóta az ázsiója jócskán megugrott a tengerentúlon.) Így hatott egymásra múzsa és múzsa hiszen Gustav is múzsája volt Emilie-nek. Nemcsak bohém életével mutatott példát, de ő is tervezett ruhákat, és Emilie tunikaszerű viseleteit is szívesen hordta. Sőt a fotográfiában is jeleskedett, képei tekinthetők talán az első divatfotóknak. A divatvilágban mind a mai napig inspirációt jelentenek Emilie alkotásai; mai rajongói közé tartozik a Valentino divatház, amely egyenesen Emilie Flögének ajánlotta a 2015. őszi–téli haute-couture kollekciót, vagy éppen John Galliano, aki 2008-ban szentelt kollekciót Klimtnek és Flögének a Diornál.

Világháborús rombolás

Az 1938-as Anschluss után a szalon elvesztette vásárlóinak többségét, és bezárásra kényszerült. Bár eleinte maga Hitler is kedvelte a Flöge testvérek munkáit, tudomást szerezve a család zsidó származásáról, egyes hírek szerint Klimt képeinek elpusztítását is követelte.

Emilie soha nem ment férjhez, házának egy állandóan zárt szobájában tárolt mindent, ami Klimthez kötötte. Több száz festmény, a festő kedvenc festőtunikája, masszív szekrénye és más apróságai rejlettek a bereteszelt ajtó mögött. A II. világháború utolsó napjaiban a lakásban tűz ütött ki, és felégette Emilie kincseinek nagy részét, megannyi Klimt-ereklyét. Emilie Flöge 1952-ben halt meg Bécsben. Leginkább úgy emlékezhetünk rá, ahogyan a festő 1902-ben megfestette: porcelán bőrű, gyönyörű, magas, vörös hajú nőként, földig érő, kivételes, ezüst és arany motívumokkal díszített kék ruhában néz felénk. A festményt ma a Bécsi Városi Múzeum őrzi, ott lehet Emilie igézően kék szemébe pillantani.

 

 

 

 

• Emilie Flöge
• divat
• Gustav Klimt