A pekándió az Amerikában az őslakosok számára évszázadok óta ismert, ennek ellenére a finom gyümölcsöt termő növényt későn vonták termesztésbe. A 18. században létesült az első pekándió-ültetvény, mégpedig meglepő helyen, New Yorkban a Long Islanden. Máig az USA termeszti belőle a legtöbbet, Mexikó és Dél-Afrika a másik két nagy termelő ország. A pekán (Carya illinoinensis) őshazája a Mississippi folyó mentén, Mexikó északi és az USA déli részén található. A fa 20-40 m magasra nő meg, koronája pedig eléri a 12-23 m átmérőt. Nem kis kertbe való növény tehát. Igen nagy összetett levelei 9-17 lándzsa alakú levélkéből állnak, melyek 5-12 cm hosszúak és 2-6 cm szélesek.

Termése botanikailag nem egyezik meg a dióval, hanem a csonthéjasokhoz tartozik. A 2,5 6 cm hosszú, keskeny magot vékony csonthéj, azt pedig zöld, majd megbarnuló és négy részre felnyíló burok veszi körül. Magja a diófélékhez hasonlóan rendkívül gazdag zsírokban, sok benne a szénhidrát és a fehérjetartalma is 9%. Különösen sok mangánt, magnéziumot, foszfort és cinket tartalmaz.

Eredeti élőhelyén legföljebb mínusz 6-7 °C-ot visel el, de az újabb fajták mínusz 15-17 °C-ot, így Kanada déli részén is termeszthetők.
Hatalmas méretének megfelelően mélyen gyökerezik, ezért agyagos altalajú, de jó vízáteresztő és legalább 1,5 m mélyen jó szerkezetű talajra van szüksége. Erős karógyökere ugyanis érzékeny a túl sok nedvességre. Karógyökere miatt az ültetőgödör is egy méter mély kell hogy legyen, és mielőtt teljesen betemetnénk, fel kell tölteni vízzel, majd miután feltöltöttük földdel, betapossuk és alaposan beöntözzük. Ültetés előtt metsszük meg a koronát, távolítsuk el az oldalra fejlődő ágakat és a sérült gyökereket. Arra ügyelni kell, hogy a karógyökere ne hajoljon vissza ültetéskor.

Pekándió: hova ültessük
pekándióNapsütötte helyre ültessük, bár idővel túlnövi a kert többi fáját, úgyhogy akkor megkapja a szükséges napfényt.Kellemes, szűrt árnyékot ad, ezért eredeti termőhelyén éppen árnyékolás céljából ültették, a termés ráadás volt. Teljes fejlettségét körülbelül 20 év alatt éri el. A meleg, párás környezet a legalkalmasabb a számára. Több betegsége és kártevője van, amelyek remélhetőleg még nem követték a növényt Európába.

Az első három évben rendszeres öntözésre van szüksége, amikor is lassan kell adagolni a vizet és minél mélyebben átáztatni a talajt. Termőkorban kimondottan sok cinkre van szüksége, amerikai irodalmak 1,5 kg cink-szulfátot javasolnak fánként.

Hajlamos az erős termésingadozásra, vagyis a bőtermő évet kihagyó követi, a fajtanemesítés egyik célja ennek a megszüntetése volt.

Szürete a lehullott termést összeszedéséből áll, viszont lehetőleg naponta kell begyűjteni, mert sokféle állat szereti. Száraz, nem túl meleg helyen 7-10 napig szárítani kell a termést a hosszabb tárolás előtt.

• pekándió
• csonthéjas
• egészség