Hiába hirdették magukról...
...hogy ők közvetítenek Isten és az egyszerű emberek között.
A történelem legpusztítóbb világjárványa, az 1347-ben kitört pestis nem a patkánybolhákkal indult halálosztó útjára, ahogy legtöbben tudtuk, hanem az első, emberek által tudatosan alkalmazott „biológiai fegyvereként”. Két évvel korábban ugyanis a krími tatárok fosztogatni kezdték a fekete-tengeri félsziget genovai kereskedőkolóniáit. Kaffa (a mai Feodoszija) városa már a megadás szélén állt, amikor a tatárok között váratlanul felütötte fejét a fekete halál.
Az ostromló sereg azonnal szedelőzködni kezdett, ám mielőtt tatárosan távoztak volna, katapulttal átlőttek pár halottat a védők falai mögé. Napokkal később a genovaiaknál is halottak százai hevertek szerteszét kelésekkel a testükön, mire ők is gyorsan csomagolni kezdtek és visszahajóztak Európába. A következmények ismertek: öt év alatt Európa lakosságának harmadát, egyes kutatók szerint felét elvitte a fekete halál.
A szentélet és jámborság mit sem ért
Az érthetetlen, semmiből lesújtó csapás gyökeresen megváltoztatta az emberek gondolkodását. Addig minden tudást az egyház hordozott, tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, a földi élet a túlvilágról szólt, és ami nem volt benne a Bibliában, az nem s létezett. Erre föl Itáliában és Franciaországban majdnem a teljes papság meghalt, még azok is, akik a legszentebb, legjámborabb, legbuzgóbb életet élték.
DE MÉG KANONOKOK, PÜSPÖKÖK, BÍBOROSOK SEM MENEKÜLTEK, hiába hirdették magukról, hogy ők közvetítenek Isten és az egyszerű emberek között. Az egyházba vetett hit ezzel az eseménnyel megtört, végéhez ért a majd' ezer évig elhúzódó középkor.
Nem véletlen, hogy éppen a pestis idején íródott a Firenzéből menekülő hét nő és három férfi történeteiről szóló Dekameron, Giovanni Boccaccio 100 novellából álló gyűjteménye. Benne számos, addig elképzelhetetlen pajzán történettel. Boccaccio barátja volt a nála csak pár évvel idősebb Petrarca, akik pedig ekkoriban írt először latin helyett az addig profánnak számító, köznapi olasz nyelven verseket. Kettejüket tekintjük a humanizmus úttörőinek.
Az élet érdekessé vált
Az új kulturális, szellemi, világnézeti irányzat lényege körülbelül úgy foglalható össze, hogy mindennek mértéke az ember. ami igencsak nagy fordulat volt a korábbi kizárólagos istenközpontúsághoz képest. Az ember már nem bűnösként született a Földre, hanem önálló, egyedi entitásként, akinek igenis számít a mindennapi élet szépsége. És már nem a Biblia és a papság volt a tudás kizárólag forrása. Itáliai kereskedők tömegével hozták Bizánc felől a megőrzött ókori klasszikus tudást, az Ember és a Természet szeretetét, a megismerés iránti vágyat.
DIVATBA JÖTTEK AZ ÓKORI GÖRÖG, RÓMAI KÖLTŐK, ÍRÓK, FILOZÓFUSOK, MATEMATIKUSOK TANAI A VÁROSI POLGÁRSÁG KÖREIBEN.
Mindez egy új korstílusban virágzott ki, az „újjászületést” jelentő reneszánszban. Ez pedig a XVIII. századi felvilágosodásba, ami pedig, többek között, a francia polgári forradalomba.
Mi kimaradtunk, késtünk is 500 évet
Volt még egy jelentős következménye (a sok közül) a nagy pestis járványnak. Az elnéptelenedett földeken nem volt ki vessen-arasson.
AZ ADDIG SZOLGASORÚ, SOKSZOR RÖGHÖZ KÖTÖTT JOBBÁGYOK ALKUPOZÍCIÓI JELENTŐSEN JAVULTAK.
A földesurak magasabb bérrel próbálták magukhoz csábítani őket, nem lehetett már erővel visszatartani őket.
Pontos adatokat nem tudunk, de Magyarországot jóval kevésbé érintette a pestisjárvány, mint a dél-, és nyugat-európai országokat. Régészeti leletek alapján és feltételezések szerint ott főleg az A vércsoporthoz tartozók haltak meg a fertőzésben. Nálunk viszont zömmel B vércsoportú lakosság élt, ami nagyobb ellenállást biztosított.
De leginkább azért maradtunk ki az egészből, mert ritkásan éltünk, kevés városunk volt, elkerültek minket a nagyobb kereskedelmi utak, és persze nem volt tengeri kikötőnk. Talán ezért kellett kereken 500 évet várni (1848), hogy felszabadítsuk a jobbágyokat.
