A közös tárlattal ünnepli a Janus Pannonius Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, illetve a Magyar Nemzeti Galéria a festőzseni, Csontváry Kosztka Tivadar születésének kerek évfordulóját. A tárlat képei között sétálva eltűnődhetünk a kérdésen: mi rejlik a konvenciók rabságától tudatosan menekülő művész képeinek jelenkori sikerében.
A kiállítás eddig a Szépművészeti Múzeumban volt látható, Pécsett november 5-éig tekinthetik meg a nagyszabású tárlatot.

A tárlat anyaga öt teremben kapott helyet, továbbá a folyosókon is találkozhatunk a művész festményeivel és rövid, kronologikus életrajzával. Olvashatunk szemelvényeket a kezdetben patikusként dolgozó művész saját írásaiból, s áttekinthetjük a Csontváry-kiállítás 1973-as Pécsre érkezését és megnyitását Nádor Katalin fényképein keresztül.
A képek elrendezése, csoportosítása egyszerre követ időrendi és tematikai struktúrát: az első teremben a művész korai alkotásai, karakteres, portrérajzai, valamint madártanulmányai láthatók, az utolsó állomás pedig a befejezetlen képeket, vázlatokat rejti. Itt láthatjuk a kései, Magyarok bejövetele című, több évtizede elveszett mű archív fotóját is – a kép eredetijének hollétét továbbra is homály fedi.

A három nagyteremben láthatóak a legmeghatározóbb művek, középen a nagyszabású Baalbek, a Taorminai görög színház romjai és Mária kútja Názáretben. Mellette jobbról elsősorban az utazásai során látott tájak egyedi interpretációját láthatjuk, élen a Nagy Tarpatak-völgye a Tátrában című dinamikus alkotással. A balról nyíló, negyedik teremben pedig a Szentföldhöz, illetve Csontváry szeretett cédrusaihoz kötődő műveket, vallási, misztikus témájú alkotásokat láthatjuk, köztük a pécsi gyűjteményben korábban is megtalálható Magányos cédrus mellett ezúttal a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című képet is.

Csontváry sosem volt hajlandó korának szakmai konvencióit követni, önálló utat járt be. Nagyszabású, karakteres alkotásokat adott ki kezei közül. Festészete során az isteni eredetű elhivatottság érzése hajtotta, pályáját visszaemlékezései szerint egy égi hang bátorítása indította el. A puszta látványon túlmutató üzenet kutatása, a végtelenség megragadása sarkallta új és új motívumok, témák keresésére. Ez csúcsosodott a Baalbek vásznán, mely méltóképp foglal el központi helyet a tárlaton is.

Csontváry képei – bár az alkotót számos kritika érte és éri mai napig is, amiért az akadémiai irányvonalak kevésbé foglalkoztatták, mint a mondanivaló szuggesztív megragadása – a mai napig képesek lenyűgözni szemlélőit. Alkotásait valami megfejthetetlen titokzatosság lengi be, gazdag és bátor színhasználata, eredeti kompozíciói – főként érettebb alkotásain – sokkal inkább tükrözik egy forradalmi festőgéniusz teremtő energiáinak manifesztációját, mintsem egy naiv alkotó útkeresését.

Sikere és lenyűgöző mivolta talán épp ebben a megfejthetetlenséggel párosuló, messianisztikus küldetéstudatból táplálkozó szenvedélyből fakad, amely átragyog a vásznakon, a tiszta, aranyló színeken, s belengi a háborgó lelkű, képein mégis angyali harmóniát létrehozni képes művész kompozícióit, melyek részletei előtt állva órákig el lehet időzni, s melyeket ezredszerre végignézve is csak azt mondhatnánk: Csontváry frissességét nem lehet megunni, bűvköréből lehetetlen szabadulni.

 

• Csontváry Kosztka Tivadar
• tárlat