Ikária különleges, kalózbecsapó házai
Több száz évvel ezelőtt Ikária ugyanis a kalózok elsődleges célpontjának számított.
Napjaikban Ikária népszerű turistacélpont, homokos partokkal, festői kis falvakkal, gyönyörű tájjal. Ez azonban nem volt mindig így, a hely évszázadokon keresztül cseppet sem hasonlított a Paradicsomra.
Több száz évvel ezelőtt Ikária ugyanis a kalózok elsődleges célpontjának számított.
Történelmi dokumentumok szerint Ikariát és az Égei-tenger más szigeteit az i.e. első századtól kezdve kalózok uralták. Idővel a helyzet egyre rosszabb lett, a szigetvilág római majd bizánci fennhatóság alá tartozott, de a 14. században, amikor Genovai Királyság része lett, a helyzet már annyira tarthatatlan volt, hogy a helyiek inkább lerombolták a saját kikötőiket, hogy megakadályozzák a betöréseket. Azonban még ez sem volt elég.
Miután a szigetet az Oszmán birodalomba olvasztották, az oszmánok laza uralma még több lehetőséget adott kalózok kezébe.
Az itt élőknek nem sok választásuk maradt, vagy nem mozdulnak és meghalnak, vagy elmenekülnek őseik földjéről.
A szigetakók viszont egy harmadik opciót ötlöttek ki. Elhagyták a partmenti házaikat és felmenekültek a hegyes, vad vidékre, a köves, sziklás területeken pedig tökéletesen álcázott házikókat építettek. Ezek a szerény hajlékok beváltak, mert a sziget a tengerről nézve tényleg lakatlannak tűnt.
Ikárián olyan ’kalózbecsapó’, álcázott házak kezdtek épülni, amiket senki sem lát, magasan a vadonban, ahonnan a tengert is szemmel tudták tartani.
A hegyi szellemfalak némelyikében még most is találunk olyan ki lakokat, amiket ekkor húztak fel. Ezeket a kő alá, sziklák közé, bozót mögé rejtett kis lakásokat még most is olyan nehéz észrevenni, mint egykoron.
Hogy a figyelmet ne hívják fel magukra, ezek a házikók általában egyszintesek voltak, egy nagy szikla vagy kő alá bújtak, nem volt kéményük, hogy a füst se buktassa le a lakókat. A helyiek nem gyújtottak világosságot, de még kutyát sem tartottak, nehogy az ugatás elárulja őket.
Érdekesség, hogy Ikária ma arról is híres, hogy magas életkort élnek meg az itt élők, a világ egyik kék zónájának számít, ahol nem ritkák a százévesek sem.
