Kapcsolat a múlttal
Juhok és kecskék segítenek egy benőtt ír temető feltárásában.
Számos olyan temető létezik a nagyvilágban, ahol évszázadok óta a természet öleli körbe a rég elfeledett sírok százait. Egy ír templomkertben most újra felfedezik ezeket a nyughelyeket, mégpedig négylábú segítők közreműködésével.
Egészen pontosan juhok és kecskék segítettek a benőtt sírok megtisztításában a Templebreedy-ben található St. Matthew templom kertjében temetőjében. Több mint 500 olyan sír került így elő, amelyet már elveszettnek hittek az elmúlt évtizedekben.
A munka 2020 nyara óta folyik a temetőben. A 18. századi templom egy dombtetőn foglal helyet, helyén már korábban is templom állt. A legrégebbi sír 1711-ből származik. A feltáratlan halmok közül mintegy 400 feliratos követ találunk, az adataikat most feltöltötték egy online adatbázisba.
Köztük van Maria Kate Russell sírja is, aki 2 évesen hunyt el 1872-ben. Az ő sírjának feltárása egy fontos pillanata volt a projektnek. Azóta már az egyik leszármazottját is felkutatták, aki hamarosan felkeresi a nyughelyet.
A közelben egy katonai erőd működött a 16. századtól. Számos sírban a családtagok nyugszanak, a kislány édesapja is a támaszpontot szolgált. A sírok nagy részéről azonban nem tudni, hogy kit rejtenek.
Az 1600-as, 1700-as években a polgárok nem engedhették meg maguknak a kopjafát, ezért otthonról hozták a hatalmas köveket az itt élők az elhunyt szeretteik sírjára, mintegy kijelölve a nyughelyet.
Ms Buckley, az önkéntesek vezetője elmondása szerint a projekt ötlete akkor fogalmazódott meg benne, amikor walesi rokonait látogatta meg. Lenyűgözte őt, ahogy a birkák egy templom körül a szőnyegszerű füvön legeltek. Akkor jutott eszébe, hogy náluk a régi templomot senki sem tartja karban.
A munka során elsőként négy kecske érkezett, akik a sűrű bozótot, a borostyán szőnyeget takarították el. Utánuk négy juh jött, a birkák a nagy köveket kezdték megtisztítani, majd a templomkertben álltak munkába.
A nem mindennapi vállalással megpróbálják a történelmet visszahozni és az embereknek lehetővé tenni, hogy az elfeledett őseikhez kapcsolódjanak.
Ahogy egy lakó mondta: „Több mint 50 éve élek itt, de nem tudtam a történelem ezen fejezetéről, azonban most már az önkéntesek kemény munkájának hála, van róla némi fogalmam. Fontos, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ezt a tudást továbbadjuk.”
