Arthur Guinness nevét valószínűleg mindenki ismeri, ha nem a sör miatt, akkor legalább a Guinness Rekordok Könyvéről, amelyet szintén az ír főzdéről neveztek el. Az talán kevésbé ismert, hogy a mára igazi óriásvállalattá nőtt Guinness egy apró, elhanyagolt kis dublini főzdében kezdte meg a működését 1759-ben, amelyet a névadó-alapító évi 45 fontért bérelt ki – a szerződés értelmében 9 ezer évre.

A főzde az ír főváros St. James's Gate, azaz Szent Jakab Kapuja nevű városrészében található. Ez a nevét egy valódi kapuról kapta, amely a középkorban a város nyugati bejárata volt, de magát a kaput 1734-ben lebontották.

A területen már a 17. században is javában folyt a sörfőzés. Egy bizonyos Mark Rainsford, aki később rövid időre a város polgármestereként is szolgált, 1691-ben alapította meg itt a maga főzdéjét az apósától örökölt vízhasználati jogra alapozva. A főzde aztán a fiára, Mark Rainsfordra szállt, majd egy 35 éves kitérő után, 1750-ben az unokája kezébe került, akit a változatosság kedvéért szintén Mark Rainsfordnak hívtak. Ezután azonban közel egy évtizeden át használaton kívül állt a terület, míg a történet harmadik Markja végül bérbe nem adta Arthur Guinnessnek.

Az 1725-ben született Guinness nem Dublinban kezdte az ismerkedést a sörfőzéssel. 1755-ben, a keresztapjától örökölt 100 fontból bérelte ki az első saját főzdéjét a közeli Leixlip városában. Hét évvel később, 34 évesen döntött úgy, hogy szerencsét próbál a fővárosban. Az azóta legendássá vált bérleti szerződést 1759. december 31-én írta alá a kicsi, elhagyatott és gyéren felszerelt St. James's Gate-i főzdére.

A 9 ezer éves éves futamidő elsőre párját ritkítóan hosszú időnek tűnik, de valójában nem voltak ritkák akkoriban a valószerűtlenül hosszú, a gyakorlatban életre szóló bérleti idők. Bár a bérleti időből még jócskán lenne hátra, ez ma már csak történelmi érdekesség, mert a nyolcvanas években a cég kivásárolta a területet, így a bérleti szerződés érvényét vesztette – nem kell hát izgulniuk, hogy 10759-ben a sokadik Mark Rainsford esetleg kirakja a szűrüket.

A következő években gyors fejlődésnek indult a főzde. Egy évtizeddel a nyitás után, 1769-ben már megindult az első exportszállítmány Angliába. Eleinte világos söröket főztek, a sötétebb típusok felé 1778-ban nyitottak, ekkor kezdtek el porterrel is dolgozni. Ez aztán annyira bejött, hogy 1799-ben teljesen fel is hagytak a hagyományos ale-ekkel. Innen már egyenes út vezetett a stout típusú sörökhöz, amelyekre a mai napig a leginkább asszociálunk a Guinness névről. 1838-ra a Guinness a sörtermelését tekintve Írország legnagyobb sörfőzdéjévé nőtte ki magát, 1886-ban egy ideig a világ legnagyobbja is volt.

A főzde azóta kiterjedésében is jócskán kinőtte magát. Az eredetileg bérelt terület 16 ezer négyzetméteres volt, ma már több mint 200 ezer négyzetméteren terül el, és kész kis város a városon belül, saját vasúttal, egészségügyi részleggel, tűzoltósággal és szálláshelyekkel a dolgozóknak. Az eredeti, 9 ezer évre szóló bérleti szerződés viszont még ma is látható a főzde padlójába süllyesztett vitrinben.

• Guinness
• sörfőzde
• Arthur Guinness