Egyre több olyan esetről hallani, hogy egészen fiatal gyerekek tapsolják el a komplett család vagyonát különböző játékbeli extrákra, rosszabb esetben teljesen véletlenszerű tartalmakat rejtő szerencsecsomagokra. 

A játékok, melyek tartalmaznak játékon belüli vásárlást – ami terjedhet a kozmetikumoktól a felgyorsított fejlődésen át, egészen a FIFA-szerű lootboxokig – kifejezetten úgy lettek kialakítva, hogy egyre inkább ösztönözzék a játékosokat a vásárlásra. Ez azért is probléma, mert akár olyan játékokba is bekerülhet a rendszer, amik alapvetően kisgyerekek számára készülnek, ezért annak megfelelő korhatár-besorolást is kapnak, és míg egy felnőtt felhasználó könnyebben tud nemet, vagy megálljt parancsolni, addig egy gyermek esetében ez nem várható el.

Ilyenkor vetődik fel a szülő felelőssége, amivel viszont az a gond, hogy a legtöbben nem ismerik, vagy nem tudják megfelelően használni a ‘szülői felügyeleti’ beállításokat, melyeket nem mellesleg az adott eszköz gyártója és az operációs rendszer sem magyaráz el kellő mértékben és érthetően.

Sok játékon pedig nem tüntetik fel egyértelműen és jól láthatóan, hogy tartalmaz játékon belüli vásárlást is, így a szülők kvázi mit sem sejtve, jóhiszeműen ültethetik le a gyermeket egy-egy játék elé. Nagyjából ez történt egy Connecticut-i egyedülálló anyukával, akinek hat éves kisfia 16.000 dollárt, átszámolva 4,5 millió forintot költött el a Sonic Forces játékban mikrotranzakciókra.

Jessica Johnson a koronavírus-járvány nyomán elrendelt lezárások alatt sokakhoz hasonlóan otthoni munkára kényszerült, és mivel mindent bezártak a 6 éves kisfia, George is osztozott vele az unalmas munkaóráin. Erre az időre Jessica odaadta neki az iPad-jét, amire letöltötte a Sonic Forces-t, melyre a kis George azonnal rákapott. Olyannyira, hogy július elején elköltötte az első 2 dollárt a piros gyűrűkre, hogy aztán megízlelje a 100 dolllárba kóstáló, úgy pedig több előnyhöz és karakterhez juttató arany gyűrűket.

Ez aztán oda fajult, hogy július 9-re 25 vásárláson túl már 2.500 $-t, mintegy 700.000 forintot szórt el, míg édesanyja dolgozott.

Mire Jessica észrevette a költekezést már késő volt, George több mint 16.000 $ gazdagította a Sega-t. A bankja természetesen összekötötte az Apple-el, akik ugyan tételesen listázták a vásárlásokat, addigra a 60 napot túllépve a visszatérítésre már semmi esélye sem volt. Minderről pedig azért nem kapott értesítést időben, mert a tranzakciók kis tételben történtek.

“Olyan volt az egész, mintha a 6 éves fiam kokainozna, aztán egyre nagyobb és nagyobb csíkokat szívna fel! ezeket a játékokat direkt úgy alakították ki, hogy rávegyék a gyerekeket a pénzköltésre, akik majd ha felnőnek hajlandóak legyenek a fizetésükből akár még többet is elkölteni majd! A fiam nem érti, hogy mi az a pénz, de hogyan is érthetné még?! Egy játékot játszott csak, egy kitalált világban, a pénz, amit költ miért lenne valódi?” – mondta Jessica.

Való igaz, hogy egy kifejezetten gyerekeknek készült videojátékban semmi keresnivalója nincs nemhogy a mikrotranzakciónak, hanem bárminemű pénzköltésnek sem. Úgy gondolom ez abszolút túlmegy a videojátékok íratlan etikettjén, melyet ideje lenne akár jogi szinten is komolyabb szabályozás alá vonni. Erre talán jó példa lehet a FIFA és egyéb sportjáték sorozat, melyeket a korhatár-besorolás rendszere már 3 éves kortól ajánl, és csak a dobozok hátuljának legalján egy kis rubrikában “elrejtve” hívja fel a figyelmet a játékon belüli költekezésre – amit egyébként komolyan promotál is.

Szülőként ezért is fontos fokozottan ügyelni a gyermek videojátékos és internetes tevékenységére. A legtöbb eszközön Európában azért nem olyan egyszerű csak úgy eltapsolni ennyi pénzt, mindenesetre különösen ajánlott átnézni az adott eszközön a szülői-felügyeleti beállításokat, ha nem tettük volna még meg, ugyanis az ilyen játékok készítői lesznek az utolsók, akik tenni fognak az ügyben bármit is – és nagy eséllyel azt is csak azért, mert muszáj lesz majd.

• online vásárlás
• játék
• szülői-felügyelet