Korbácsolás, megkövezés, nyilvános kivégzés Afganisztánban
Ismét bevezetik a nők megkövezéssel történő büntetését házasságtörés esetén.
A tálibok 2021-es hatalomátvételüket követően számos brutális büntetést visszahoztak, beleértve a korbácsolást és a megkövezést is. A megreformált oktatási rendszerben is helyet kapott a testi fenyítés.
Férfiak tömegei lepték el a kelet-afganisztáni Gardez városának sportpályáját november elején, hogy szemtanúi legyenek a tálibok soron következő nyilvános kivégzésének. Egy Mohammad Ajaz Aszad nevű férfit végeztek ki, akit azzal vádoltak, hogy agyonlőtt egy tálib fegyverest. A halálbüntetést helyi idő szerint a kora reggeli órákban hajtották végre, és magas rangú tálib tisztviselők sora vett részt rajta, köztük Sziradzsuddin Hakkáni tálib belügyminiszter. A közönségnek pedig megtiltották, hogy kamerával, fényképezőgéppel vagy mobiltelefonnal felvételeket készítsenek.
Szemtanúk arról számoltak be, hogy a férfit agyonlőtték. A tálibok közleményükben tudatták, hogy „a megtorlási parancs kiadását és jóváhagyását” az ügy többszöri kivizsgálása előzte meg. Emberi jogi szervezetek elítélték a nyilvános kivégzést, az ENSZ az emberi jogok megsértésével vádolta meg a tálibokat.
A tálibok 2021 augusztusában vették át újra a hatalmat Afganisztánban, és akkor azt ígérték, nem hozzák vissza az előző, 1996–2001 közötti kormány brutalitását. Ígéretet tettek viszont arra, hogy a halálbüntetést ismét bevezetik, amit, úgy tűnik, be is tartanak. A mostani ugyanis már a hatodik nyilvános kivégzés volt az elmúlt bő két évben, az elsőt még 2022 decemberében hajtották végre. Akkor egy férfit azért sújtottak a legszigorúbb büntetéssel, mert öt évvel korábban meggyilkolt egy másik afgánt, akinek utána ellopta a motorját és a mobiltelefonját. Azóta pedig újabb kivégzések történtek, a novemberit megelőzően utoljára február elején az ország északi felében fekvő Sheberghan városában: akkor szintén egy férfival végeztek.
Nyilvános büntetések Afganisztánban
Afganisztán új vezetői nemcsak a nyilvános kivégzéseket hozták vissza, hanem az olyan súlyos büntetéseket is, mint a korbácsolás és megkövezés, amelyeket jellemzően szintén a nyilvánosság előtt hajtanak végre. Hibatullah Ahundzáda, Afganisztán legfelsőbb vezetője még márciusban jelentette be, ismét bevezetik a nők megkövezéssel történő büntetését házasságtörés esetén.
Nemzetközi emberi jogi szervezetek és a helyi nőjogi szervezetek tiltakozása ellenére a korbácsolásra és a megkövezésre is volt már példa. A Human Right Watch például azt hangsúlyozta, a nyilvánosan végrehajtott súlyos büntetésekkel félelmet keltenek a lakosságban, továbbá szembemennek Afganisztán nemzetközi emberi jogi szerződésekből származó kötelességeivel.
Az elmúlt hónapokban sorra lehetett olvasni a nemzetközi sajtóban a büntetések végrehajtásáról. Júniusban több mint 63 embert, köztük 14 nőt korbácsoltak meg Észak-Afganisztánban. A tálibok által felhozott vádak között homoszexualitás, házasságtörés és más „erkölcstelen kapcsolatok” szerepeltek. Júliusban már arról írtak, hogy 37 esetben adtak ki megkövezési parancsot. Októberben az ország keleti felében korbácsoltak meg három férfit és egy nőt, utóbbit azzal vádolták, elszökött otthonról. November 28-án pedig arról számoltak be a tálibok, három nőt és hét férfit korbácsoltak meg Afganisztán három tartományában.
Testi fenyítés és betiltott ruhadarabok az iskolákban
A hatalomátvétel után a tálibok sorra jelentették be az egyre szigorúbb rendeleteket, ez idáig több mint 70 új törvényt vezettek be, amelyek egy része nagymértékben érinti Afganisztán oktatási rendszerét. Noha a nemzetközi sajtóban leginkább arról lehetett olvasni, hogy korlátozzák a lányok általános iskolai oktatását, az intézkedések sokkal mélyebben alakítják át az oktatási rendszert. A korlátozások ugyanis a női tanárokra is vonatkoznak, akik így a felső tagozatokból, a középiskolákból, valamint a felsőoktatásból kiszorultak, helyükre jellemzően férfi tanárokat vettek fel, akik gyakran jóval képzetlenebbek.
Éppen emiatt kellett a tantervet átalakítani, reformját ugyanakkor azzal is magyarázták a tálibok, hogy túlságosan nagy teret kaptak a korábbi tanrendben a nyugati értékek, megjelentek benne továbbá más vallások és az iszlámhoz nem köthető irodalmak, mint például a világhírű Shakespeare.
A híroldalakon már lehet alkalmanként olvasni példákat arról, hogyan alakítják át a tálibok a tanrendet. Kikerült az órarendből a művészet, valamint a civil oktatás és kultúra. A tankönyvekből kivették az emberi jogokkal, női jogokkal, egyenlőséggel és szabadságjogokkal foglalkozó tartalmakat, hasonló sorsra jutottak a választásokról, illetve a demokráciáról szóló szövegrészek.
Az élőlényeket ábrázoló képeket is kitörölték a tankönyvekből, beleértve az ember- és állatábrázolásokat. De mik kerültek a helyükre? Jellemzően a tálib narratívákat érvényre juttató vallási anyagok, amelyek akár erőszak alkalmazását is megjeleníthetik. A diákoknak a kieső tantárgyak helyére is kerültek újak, például a tálib vezetőkről és a történelemről szóló tanórák.
A Human Rights Watch arra figyelmeztetett, az új intézkedések „visszafordíthatatlan károkat” okoznak az oktatási rendszerben. Az emberi jogi szervezet különösen aggódik amiatt, hogy a szigorú igazságszolgáltatási rendszer a testi fenyítés bevezetésének formájában megjelenik az oktatási intézményekben is. Jelentéseikben arról írtak, a fiú diákokat megverik, megpofozzák, és akár a lábukat is megkorbácsolják, ha mobiltelefonjuk van, vagy nem tartják be a hajviseletre és a ruházatra vonatkozó előírásokat. Egy heráti diák arról számolt be a szervezetnek, hogy
még a színes ruhák viselése sem megengedett, az ingek, pólók, nyakkendők, öltönyök viselete pedig egyenesen bűncselekménynek számít.
De vajon mindez azt jelenti, hogy egész Afganisztánban szigorú rend uralkodik, mióta a tálibok bevették Kabult? Korántsem. Azok az afgánok, akik hazajárnak látogatóba, arról számoltak be, hogy az erkölcsrendőrség tagjait a főváros tehetősebb részein továbbra sem nagyon látni, és megmaradt a nagy ellentét a vidék és a nagyvárosok között. Az ország útinfrastruktúráját és biztonságát tekintve viszont sokan elismerik, sokkal jobb most a helyzet, mint a tálibok előtt volt.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.
