Sokan az apróbb varázslatokban és a bájitalok hatásában is erősen hittek, ezért elterjedtek voltak a különleges keverékek főleg a gyógyítás, valamint a párkapcsolatok terén.

Úgy tudni, legfőképpen a nők alkalmaztak ilyen italokat, melyekkel nemcsak meghódítani akartak férfiakat, de a legkülönbözőbb szerelmi problémákra is részben ezekben látták a megoldást. Az eredmény érdekében pedig nem csak egyszerű gyógynövényeket tettek a bájitalokba: egészen gusztustalan vagy éppen mérgező összetevőket is felhasználtak.Bájitalok a szerelem bevonzásáraA szerelem megtalálásához, a másik nem vonzalmának felébresztéséhez erős keverékeket használtak. Ezeket volt, hogy a párt kereső nő fogyasztotta el, de az is gyakori volt, hogy a kiszemelt férfival itatták meg őket. A legtöbbször a bájitalkeverők készítették el őket, így előfordult, hogy az illető azt sem tudta, mit hörpint fel éppen. Persze olyan is megesett, hogy a lányok és az asszonyok otthon állították össze a varázsitalokat.

Ebben az esetben sokszor alkalmazták a kis mennyiségben bódító hatású, nagy mennyiségben mérgező beléndeket, illetve a mandragórát, ám ezeknél jóval meglepőbb hozzávalók is népszerűek voltak. Az állati testrészek és maradványok szintén szerves részét képezték a szerelmi bájitaloknak. Angliában és Spanyolországban rendszeresen adtak hozzájuk többek között szarvas- illetve galambszívet, kígyózsírt, szamárherét, varangycsontokat vagy éppen egy kis denevérvért. Az sem volt azonban ritka, hogy porított emberi csontot vagy szeméremszőrzetet kevertek az italokba, hogy még hatásosabbá tegyék őket. Az is előfordult, hogy a fiatal lányok az ételeket titokban a hónaljukhoz dörzsölték, mert úgy tartották, hogy ha ezután megeszi őket a kiszemelt férfi, azonnal beléjük szeret.

A házasság erősítésére készült keverékekA házasság erősítésére, a férj és a feleség kapcsolatának javítására szintén alkalmaztak emberi csontokat, de ebben az esetben bár tényleg hihetetlenül és bizarrul hangzik, néha menstruációs vért is adtak az italhoz. A 14. században például a fennmaradt források szerint egy nőt azért vezettek a püspök elé, és azért vádoltak meg boszorkánysággal, mert meg akarta itatni lánya menstruációs vérét annak férjével, hogy felerősítse az érzelmeit.

A porított csontokat szintén bevetették, illetve mivel a gilisztákról úgy tartották, hogy megszilárdítják és felébresztik a szerelmet, ezeket is hozzáadták az italhoz. Gyakori összetevő volt még a porított bogárszárny is.A bájitalok használata a középkorban igen népszerű volt, és egészen a 20. század elejéig alkalmazták őket a lányok és az asszonyok, de a hasonló összetevők idővel szerencsére kikoptak a használatból.

• történelem
• középkor
• bájital