Írókat nem lehet gyártani, és olvasókat sem toborozhat a hatalom a neki kedves alkotóknak – mondta a Kultúrtáj műsorában Tóth Krisztina, aki kifejtette, hiába kap valaki Kossuth-díjat, attól még nem lesz ugyanolyan író, mint az, akinek valódi olvasótábora van. Frusztráció és paranoia irányítja a kultúrpolitikai döntéseket, de sokszor mintha túlértékelnék az irodalom hatókörét. – Fiúk, mindenki vegyen egy hideg zuhanyt, és nyugodjon meg. Ennyire azért nem hat az irodalom, nincs annyi olvasó itthon, mint amennyire a döntéshozók rettegnek – mondta.

Tóth Krisztina szerint az állami pénzosztás visszásságai is rendkívül megosztottá tették a magyar irodalmi életet, több barátság is ráment már erre a belső feszültségre. – Nagyon nehéz ebben az elaknásított kulturális közegben úgy balettozni, hogy az ember ne lépjen aknára. Ha meghívnak egy rendezvényre, mérlegelnem kell, hogy elfogadhatom-e azt, vagy túl sok állami pénz van benne. Az ember már lassan több időt tölt mérlegeléssel, mint írással – fogalmazott.

Az író arról is beszélt hogy külföldi fellépésein a könyvei helyett általában a magyar közéletről kérdezi a közönség: „mégis mi zajlik nálatok, és miért nem csinál a társadalom végre valamit?” – Ilyenkor úgy érzem, elsikkad az, amit megalkot az ember, mert állandóan aktuálpolitikai kérdésekről van szó. Abszurd és szégyenteljes, ami az országban zajlik, és ugyanakkor roppant pitiáner és nevetséges is – tette hozzá.

• Tóth Krisztina
• író
• politika
• vélemény