A divat mindig egy reflexió az adott kor szellemére, ezalól nem jelentett kivételt a térdfestés módija sem, amely az 1920-as években söpört végig a világ egyes részein.

Az 1920-as évek egyre emancipáltabb női minden addiginál rövidebb szoknyákat hordtak és levették a harisnyáikat, láthatóvá téve a térdüket. Előkerült egy testrész, ami addig rejtve maradt. Itt volt az idő felhívni a figyelmet, odairányítani a tekinteteket a térdre!

A nemzedék lányai, asszonyai már rengeteg sminktermékből, pirosítóból választhattak, ezek mind-mind a figyelemfelkeltés eszközei voltak. A festékek hamar átkerültek a szabaddá vált bőrfelületre is.

Az 1920-as évek közepére a térdfestés már művészeti ággá nőtte ki magát. Néhány hölgy saját maga készítette a képet a térdére némi víz-, vagy olajfesték és ecset segítségével, mások tehetséges művészekre bízták az alkotást. Az egyszerű betűktől (például a Kedves kezdőbetűi) a virágos motívumokon át a tájképekig, aprólékos portrékig számos alkotás született a térdekre.

A korabeli sajtó beszámolt egy esetről, amelyben egy háziasszony, Clarice Wilson arra használta a térdfestést, hogy a férjét bosszantsa. Mivel tudta, hogy az ura nem szívleli az új kutyust, az eb portréját festette a térdére. A férj, Arthur sem maradt adós a válasszal: a város két legvonzóbb nőjének arcképét pingálta a térdeire.

A térdfestés egyszerre volt művészet, önkifejezés, lázadás, divat. Egy évtizedig tartotta magát, aztán valahogy kikopott a divat világából.

 

• divat
• térdfestés
• térd