1999-et írunk, az ufómánia – popkulturális értelemben legalábbis mindenképpen – a csúcson. A kábeltévék berobbanása előtti legmenőbb sorozatban, az X-aktákban Scully és Mulder konspirál az idegenek létezéséről, a nézőcsúcsokat döntögető mozifilmekben (A függetlenség napja, Men in Black) Will Smith kergeti a földönkívülieket, és végül a zenét is meghódítják az ufók – az év júniusában megjelenik a kaliforniai deszkások által uralt pop-punk szcéna új aranykorát elhozó lemez, a Blink-182 Enema of the State című albuma, rajta az Aliens Exist című számmal. 

Bár a zenekar klasszikus felállásának első – és máig legsikeresebb – lemezéről az All the Small Things vagy a What's My Age Again? is sokkal nagyobb sláger lett, az Aliens Exist már akkor kiemelkedett a többi dal közül: a csajozós-szakítós-bulizós vagy éppen a felnőtté válás elkerülhetetlenségén kesergő szövegek között már-már izgalmas váltást jelentett, hogy a 23 éves gitáros-énekes, Tom DeLonge összeesküvés-elméletekről, a CIA által elhallgattatott ufóészlelésekről és idegen lények földi látogatásairól énekel. DeLonge sosem tagadta a témához való vonzódását, egy 2000-es turnéfüzetben már ezt írta az Aliens Exist magyarázataként: „Hobbinak semmi mást nem csinálok, mint ufókról és kormányzati összeesküvésekről olvasok könyveket és anyagokat. Ezért írtam egy dalt egy srácról, aki földönkívüliekről beszél, és hiába élt át valamilyen különös élményt, senki nem hisz neki. De ő a kormányra haragszik, mert ők tudják, hogy mi történik.”

Na de miért is van bármiféle, a zenetörténeten túlmutató jelentősége annak, hogy huszonnégy éve helyet kapott egy ufókról szóló dal azon a lemezen, amelynek borítóján egy nővérjelmezbe bújt, gumikesztyűt húzó pornószínésznő látható, és amelynek címe az „ellenség” és a „beöntés” (enemy és enema) szavak hasonlóságára felhúzott szóviccre épül? És mi köze a First Date és az I Miss You című időtlen tinislágerek énekesének ahhoz, hogy mára az amerikai Haditengerészet, a Kongresszus és a NASA is reagálni kényszerült a kialakult ufóhelyzetre?

Öt év alatt eljutottunk oda, hogy a kormány által rejtegetett idegen űrhajóktól hangos a Kongresszus

Egy pillanatra feledkezzünk meg Tom DeLonge-ról – és a legújabb kori ufómániát gerjesztő többi fantáziadús idegenjelenség-kutatóról, akikről a 444 cikkében lehet bővebben olvasni –, a hivatalos narratíva szerint ugyanis nélküle is értelmezhető az elmúlt bő öt évben újra fellángolt idegenvadászat, amelynek a következők voltak a legfőbb állomásai.

2017. december 16-án a New York Times, a Washington Post és a Politico egyszerre dobott le három cikket, amiben lelepleztek egy 2007 és 2012 között futó, 22 millió dollárral megtámogatott kormányzati kutatási programot. A program célja azonosítatlan légköri jelenségek (UAP, ezt használják hivatalosan az UFO, vagyis azonosítatlan repülő tárgyak helyett) felderítése és tanulmányozása volt – ez azért nagy szó, mert az amerikai kormánynak hivatalosan 1969 óta nem volt ufókutató programja.
A cikkekkel együtt megjelent három videó is, amit a Haditengerészet vadászgépei rögzítettek: az infravörös felvételeken különös alakú, nagyon gyorsan mozgó repülő eszközök (vagy azokra emlékeztető jelenségek) láthatók. Az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon szóvivője 2019-ben megerősítette, hogy a felvételek valódiak, 2020 áprilisában pedig formálisan is nyilvánosságra hozták a videókat.

Az újabb felvételek és a nemzetbiztonsági jelentőségű elméletek (miszerint a repülő tárgyak kínai vagy orosz felderítő drónok lehetnek) miatt az amerikai Szenátus hírszerzési különbizottsága 2020 júniusában döntést hozott egy új, a jelenségeket kivizsgáló munkacsoport felállításáról, majd rejtett törvényben kierőszakolták, hogy a titkosszolgálatok számoljanak be, mit tudnak az UAP-kről.

A Nemzeti Hírszerzés Igazgatójának Hivatala (ODNI) 2021. június 25-én – nem sokkal azután, hogy Barack Obama exelnök egy talk show-ban elismerte a rejtélyes felvételek létezését – kiadta a várva várt UFO-jelentést, de azzal igazán senki sem volt megelégedve. A legutóbbi éves jelentésben, idén januárban 510 kivizsgált és kivizsgálandó észlelésről számoltak be, és választ is nyújtottak néhány esetre – időjárási jelenségek, madarak, de még műanyag zacskók is okozhatnak ufókra emlékeztető mozgást a radaron.
Több mint 50 év után megtartották az első kongresszusi meghallgatást UFO-témában: 2022 májusában a Képviselőház hírszerzési albizottsága faggatott katonai hírszerző tiszteket.

A nemzetbiztonság és a hírszerzés mellett hirtelen az ufók tudományos vonzatai is érdekessé váltak, így 2022-ben az amerikai űrügynökség (NASA) is toborzott egy független kutatócsoportot:, ami az UAP-ket vizsgálja.

2023 első hónapjaiban sorra érték egymást az észak-amerikai légtérben furcsán lebegő objektumokról szóló bejelentések, ami annak ellenére továbbfűtötte az ufólázat, hogy a gyanú szerint leginkább felderítő drónok és kémballonok állnak a jelenségek mögött. Az egyre több észlelés mögött pedig pusztán a radar- és szenzortechnológiák fejlődése – egyesek szerint ez magyarázhatja az ufóészlelések elmúlt évekbeli gyors szaporodását is.

Az év júniusában az UAP-okat vizsgáló egykori munkacsoport tagja, a légierőnél és hírszerző ügynökségeknél is megfordult David Grusch azzal állt elő, hogy az amerikai kormány legalább egy sértetlen és egy szinte sértetlen idegen űrhajót rejteget. Ennek hatására kongresszusi vizsgálat indult, júliusban pedig a Képviselőház bizottsága előtt ismételte el állításait, többek között azt, hogy a kormány akár erőszakkal is elhallgattatja azokat, akik rámutatnak az ufókat övező kormányzati titkolózásra. David Fravor, a haditengerészet exparancsnoka és az egyik Pentagon-videón szereplő pilóta a személyes tapasztalatait írta le a képviselőknek, míg egy másik expilóta, Ryan Graves azt mondta a politikusok előtt, hogy az elmúlt néhány évben minden egyes nap látott idegen repülő objektumokat.

Egyre magasabb körökben forognak tehát egyre meredekebb állítások, de amíg konkrétumok (dokumentumok, kép- vagy hanganyagok) egyiket sem kísérik (annál gyakrabban hangzik el, hogy „erre nemzetbiztonsági okokból nem válaszolhatok”), a legkézzelfoghatóbb bizonyítékoknak még mindig ugyanazok a videók számítanak, amelyek 2017-ben forgatták fel a világ ufórajongóinak életét. Márpedig ezekhez a felvételekhez egy bizonyos To the Stars Academy nevű szervezet jutott hozzá elsőként, és ők is szivárogtatták ki a sajtónak. Természetesen Tom DeLonge vállalkozásáról van szó – a zenész és cégének neve a kongresszusi meghallgatások során is elhangzott, így kitörölhetetlenül részese lett az amerikai ufótörténelemnek.

Ufóvadászat a turnébusztól a History Channelig

Bár sokáig elég jól titkolta – Aliens Exist ide vagy oda –, DeLonge az egész karrierje során súlyosan megszállottja volt az ufóknak. Ahogy a Guardiannek 2020-ban elmondta: „Már hetedikes koromban mélyen beleástam magam. Később, amikor a Blinket szerződtette egy nagy kiadó, az első csekkemből vettem egy számítógépet, csak azért, hogy még mélyebben kutathassam a témát. Igazából mást sem csináltam a zenén és a családalapításon túl, mint ezt.” Zenésztársai ugyan többször megerősítették, hogy DeLonge-ot a Blink-182 sikereinek csúcsán sem lehetett leakasztani a témáról, de ők már kevésbé tudományos képet festettek a gitárosról. Mark Hoppus basszusgitáros-énekes még 2000-ben mondta a Rolling Stone-nak, hogy „ha azt mondanád neki, hogy egy magazin szerint Ausztráliában landolt egy földönkívüli, egy orvos pedig megtalálta és felboncolta, Tom nem is kérdezősködne, szentírásnak venné, és terjeszteni kezdené”. Travis Barker dobos (és újdonsült Kardashian, ne menjünk bele) pedig Joe Rogan podcastjében mesélte el, hogy a turnébuszban valószínűleg azt a mondatot hallották a legtöbbször DeLonge-tól, hogy „tépjünk be, és keressünk ufókat!”.

Persze DeLonge sem segít magán, amikor olyanokat nyilatkozik – rendre különböző CIA-, FBI-, NASA- vagy vatikáni dokumentumokra hivatkozva –, hogy a Mars felszíne ősi építményeket és gépeket rejt maga alatt, vagy hogy bár az ember tényleg eljutott a Holdra, de a megrendezett holdraszállásról szóló összeesküvés-elméleteket a kormány terjesztette el, hogy elterelje a figyelmet arról, amit ott valójában találtak. Sőt: „Ők irányítják az összeesküvés-elméletet, mint szeptember 11-nél. Az alaphelyzet az, hogy terroristák csinálták, konteónak meg bedobták azt, hogy maga a kormány intézte el. De mi a harmadik sztori?” DeLonge 2015-ben arról is beszámolt egy interjúban, hogy amikor társaival a nevadai 51-es körzet (katonai bázis, az ufós konteók népszerű helyszíne) közelében táboroztak, éjjel megpróbált vele kommunikálni egy telepátiát alkalmazó idegen lény, és amikor magához tért az egyébként gyorsnak tűnő élményből, nem emlékezett az előző három órára.

Amikor 2005-ben bejelentették, hogy a Blink-182 szünetre vonul, Tom DeLonge megalapította az Angels & Airwaves nevű, gyakran a space rock megfoghatatlan műfajához sorolt új zenekarát, amit akkor is folytatott, amikor 2009-ben visszatért anyaegyüttese. Aztán 2015 januárjában mégis megtörtént, amire sokan számítottak, Tom és a Blink útjai elváltak – a gitáros állítólag a menedzserén keresztül üzente meg társainak, hogy a jövőben a zenén kívüli dolgokkal szeretne foglalkozni. Sokat nem is tétlenkedett, még az év végén elindította To the Stars Academy of Arts & Science (TTSA) nevű vállalkozását, amely kutatókat, mérnököket és művészeket fog össze, hogy együtt hozzanak létre olyan termékeket és érjenek el olyan eredményeket, amelyek segítenek megelőzni, hogy a kormány eltitkolja az univerzumról gyűjtött információkat.

Egy ideig csak könyveik, és képregényeik jelentek meg, valamint filmek készüléséről lehetett hallani a TTSA háza tájáról, de 2016 októberében a WikiLeaksről kiderült, hogy DeLonge az akkor Hillary Clinton kampánycsapatát vezető John Podestával (aki most épp Joe Biden elnöki tanácsadója tisztaenergia-ügyben) levelezett – Podesta korábban többször szót emelt amellett, hogy az amerikai kormányoknak fel kellene oldaniuk a titkosítást az ufódokumentumokról, szóval úgy tűnt, DeLonge jó ajtókon kopogtat.

És ezen a ponton éri magát utol a történet: 2017-ben megjelentek a cikkek a TTSA által megszerzett felvételekkel. Évtizedes kutatgatás ide vagy oda, azért a haditengerészeti videókat nem DeLonge szerezte be egymaga. A To the Stars Academy történetéről még többet megtudhatunk az Unidentified: Inside America's UFO Investigation című History Channel-dokudrámából – amilyen rosszul hangzik ez a mondat, annyira illik a szervezethez, amelyik az összeesküvés-mániás DeLonge-ot más különc figurákkal hozta össze.

Kóklerek hülyítették be a népet?

Van egy ilyen olvasata is a történetnek. Ha elhisszük, hogy tényleg a TTSA és a hozzá köthető, korábbi ufókutató programokban részt vevő tudósok, „tudósok” és extisztviselők indították el a lavinát, ami a kongresszusi meghallgatásig vezetett, akkor érdemes megnézni, kikről is van szó.

Luis Elizondo, az amerikai hadsereg korábbi kémelhárítója, a hadügyminisztérium volt titkosszolgája, aki a 2017-es cikkekben leleplezett kormányzati ufóprogram állítólagos igazgatója is volt – utóbbit a Pentagon és más források vitatják. Kritikusai szerint a gonosz, titkolózó kormány ellen vívott harcát a médiában felvett hősi póz adja el, de különben nem sokat tett hozzá a területhez: az ufóprogramnak nem volt sok eredménye, és bármilyen interjúban konkrétumokról kérdezik, előhúzza a „nemzetbiztonsági okokból nem válaszolhatok” kártyát.

Christopher Mellon, aki Bill Clinton és George W. Bush kormányzása alatt is dolgozott a nemzetbiztonságban, az utóbbi éveket pedig lobbizással töltötte, a kormányzati ufódokumentumok nyilvánosságra hozatala érdekében. Ő volt az, aki kiszivárogtatta a három videót, amit állítása szerint a Pentagon parkolójában vett át valakitől egy csomagban.
Harold E. Puthoff, a TTSA társalapítója, aki a mai napig a cég fő tudományos tanácsadója. A 87 éves villamosmérnök és parapszichológus a 60-as, 70-es években magas szintre jutott a szcientológiában, majd amikor szakított a vallással, az SRI International kutatójaként médiumok paranormális képességeit kezdte vizsgálni. A 80-as években részt vett a hadsereg titkos Csillagkapu Projektjében (Stargate Project), ahol ezeket a természetfeletti képességeket igyekeztek katonai célokra fordítani (lásd a Kecskebűvölők című filmet). Puthoff például meg volt győződve, hogy Uri Geller valóban különleges erőkkel van felruházva, amit egy botrányosan rosszul megírt, reprodukálhatatlan tanulmányban bizonygatni is próbált.

És ezek csak a To the Stars Academy legfontosabb emberei. Már aki még kitart – Elizondo és Mellon 200-ban otthagyta a TTSA-t, arra hivatkozva, hogy DeLonge-nak fontosabbak a fiktív tartalmak (könyvek és filmek), mint a tudományos munka. Mellon nem sokkal később csatlakozott a konkurenciához. Merthogy 2021-re már verseny alakult ki az ufókutatók piacán: A harvardi asztrofizikus Avi Loeb, aki azzal vált világszerte ismertté, hogy az 'Oumuamua csillagközi objektumot idegen űrhajónak nevezte, Galileo Projekt néven indított saját programot az idegen civilizációk felkutatására. Loebék szintén igyekeznek lázban tartani a nagyközönséget: egy hónapja számoltak be arról, hogy a Csendes-óceánban talált tűzgömbmaradványok valójában egy csillagközi meteor, azaz inkább valamilyen idegen űrhajó darabjai lehetnek.

Mindeközben a fejekben is kezd átbillenni az ufókról alkotott kép: a Gallup 2021-es felmérése szerint az amerikaiak 41 százaléka gondolja azt, hogy az ufóészlelések egy része valóban idegen űrhajókat takar – ez az arány 2019-ben még csak 33 százalék volt. Ráadásul az ügy politikai támogatottsága is nő: a demokrata szenátusi többséget vezető Chuck Schumer republikánus kollégáival együtt igyekszik arra kényszeríteni a kormányzati szerveket, hogy adjanak ki minden létező adatot, amijük csak van az ufókról. Schumer elmondta: „Az amerikaiakat évtizedek óta izgatják rejtélyes és megmagyarázhatatlan objektumok, és rég itt az ideje, hogy válaszokat kapjanak. Az embereknek joguk van tudomást szerezni az ismeretlen eredetű technológiákról, nem emberi intelligenciákról és megmagyarázhatatlan jelenségekről.”

• UFO
• Blink-182
• földönkívüli