„Más az, hogy az ember bizonyos erkölcsi normákban hisz, mint az, hogy vak hívő"
Szinetár Miklós szerint a legfontosabb, hogy az ember ne ártson másoknak.
Sokféle tábor van, hol kellek, hol nem kellek, most éppen kellettem – Szinetár Miklós nem csinál túl nagy ügyet abból, hogy csak 90 éves korában lett a Széchenyi Akadémia tagja. A reneszánsz embert megtestesítő sokoldalú alkotó akadémiai székfoglalójához fűzött 12 pontja komplett életvezetési filozófiává áll össze, amit jobbnál jobb sztorikkal kiszínezve osztott meg M. Kiss Csabával. Történetek következnek a Lukács fürdő zuhanyzójából, az ökölbe szorult arcokról, a játszadozó, néha zseniket teremtő istenekről, és arról, milyen lehet a mese vége 90 után.
Az Operaház volt főigazgatója szerint a legfontosabb, hogy az ember ne ártson másoknak, sőt, ha lehet, használjon, és kezelje súlyukon a dolgokat. Az interjúban elárulta, hogyan leste el a világhírű karmestertől, Otto Klemperertől a jó lelkiismeret titkát, hogyan tanulta meg mesterétől és elődjétől, Nádasdy Kálmántól, hogy miért fontos tovább mesélni a történeteket, és az is kiderül a beszélgetésből, miért nem cserélt volna semmi pénzért a milanói Scala igazgatójával.
(Erről többet olvashat a hvg360-on.)
