Egy biomedikus kutatóból és MIT egyetemistákból álló csapat „egy érdekes egyetemi projekt” keretében hét év alatt összesen 40 millió dollár értékben vásárolt lottószelvényt, és körülbelül 48 milliót nyert – tehát végül 8 millió dollár profittal zárták az akciót, írja a Boston Globe.

A statisztikusok ugyanis kiszámolták, hogy ha abban a rövid időszakban, mikor a 2004-ben indított massachusettsi Cash WinFall nevű lottójáték jackpotja eléri a 2 millió dollárt, a csoport 100.000 dollár értékben vesz lottószelvényt, akkor szinte biztosra vehető, hogy nyernek. Azt a kiskaput kihasználva, hogy a lottótársaság nem korlátozta le az egy nap alatt eladható lottószelvény mennyiségét, annyi lottószelvényt vásároltak, amennyit csak tudtak. Így ezekben a nagy nyereménnyel kecsegtető időszakokban övék volt a legtöbb nyertes lottószelvény.

A rendszer köré egy komoly vállalkozást építettek fel, befektetőket kerestek, és több százezer lottószelvényt vásároltak fel 2 dolláros áron. A csoport biomedikus kutató vezetője 2006-ban fel is adta a munkáját, és főállásban foglalkozott a Cash WinFall ügyeivel. 2005-re lényegében monopolizálták a játékot.

A lottótársaság emberei minden valószínűség szerint 2010-ben jöttek rá a kiskapura, de nem léptek semmit, mert nekik is jó bevételt hozott a csoport ténykedése.

Mikor azonban az újságírók 2011 nyarán elkezdtek nyomozni az ügyben, a lottótársaság vezetői bejelentették, hogy ezentúl a viszonteladók csak maximum napi 5000 dollár értékben értékesíthetnek szelvényeket.

Steven Grossman, a massachusettsi állami kincstárnok végül 2012-ben leállította a Cash WinFall játékot. „Úgy gondolom, hogy fontos, hogy elnézést kérjünk a nagyközönségtől amiatt, hogy egy olyan játékot indítottunk el, ami lehetővé tette, hogy egy csoport különös előnyökhöz jusson, míg mások nem. Sajnáljuk, hogy egyesek tisztességtelen előnyhöz jutottak.” – nyilatkozta Grossman a Boston Globe-nak. „Hihetetlen forgalma volt a játéknak, és a lottótársaságnak is haszna volt rajta, de olyan eszközöket vetettek be, melyek nem voltak helyesek.” A nyomozás végül arra a megállapításra jutott, hogy a lottótársaságnak ugyan hozott pénzügyi előnyöket az eset, azonban a vezetők egyike sem profitált belőle személy szerint. Ők csak annyiban vétkesek, hogy nem megfelelően menedzselték a játékot.

Hogyan csinálták?

A legtöbb lottójátékkal ellentétben, a Cash WinFall jackpotja maximum 2 millió dollár lehetett, és ha ezt elérte, akkor a kisebb nyerőosztályban osztották szét az összeget – ezt hívják jackpot legörgetésnek.

A hat számból öt eltalálásáért járó kisebb nyeremény így ezeken a heteken ötször, tízszer nagyobb volt a szokásosnál – míg az ötösért általában 4 ezer dollár körül fizettek, ezeken a heteken a 40 ezer dollárt is elérte a megnyerhető összeg.

A csoport kiszámolta, hogy abban az esetben, ha 600.000 dollár értékben vesznek szelvényt ezeken a heteken, akkor nagy valószínűség szerint 15-20%-os profitot érnek el. Először 2005. februárjában próbálták ki a módszert, akkor még kis tételben – 1000 dollárért vettek szelvényt, és 3000 dollárt nyertek. Amint bebizonyosodott, hogy a szisztéma valóban működik, elkezdtek befektetőket keresni, hogy minél több szelvényt vásárolhassanak, és így minél nagyobb nyereményt könyvelhessenek el.

2010 augusztusában a csoport már annyi szelvényt vásárolt, hogy már saját maga generálta a jackpot legörgetést. Ezen a 2010. augusztusi legörgetésen az MIT-sek vásárolták fel az összes szelvény több, mint 80 százalékát, és övék volt a 983 nyerő szelvényből 860.

Egyébként nem Massachusetts az egyetlen állam, ami szerencsejátékos hálózatok célpontja lett. Hasonló kiskaput találtak és használtak ki a 2005-ben megszüntetett michigan-i állami lottó esetében is.

• lottó
• nyeremény
• Cash WinFall