Miután Bölcs Róbert Nápolyi király 1328-ban elvesztette egyetlen fiú gyermekét, lányai öröklését biztosítandó erős szövetségest keresett. Unokaöccsében, Károly Róbert magyar királyban találta meg ezt a személyt, a szövetséget pedig házassággal kívánták megpecsételni. Károly Róbert másodszülött fia, a későbbi I. (Nagy) Lajos király öccse, Anjou András herceg hat esztendősen, 1333-ban Nápolyba költözött, ahol megtartották az eljegyzést Róbert lányával, Johannával – írja a Rubicon.hu.

A frigyet 1342-ben kötötték, a következő év januárjában pedig Róbert elhunyt, végakaratában azonban nem Andrást, hanem Johannát nevezte meg örökösének. Ekkor már András bátyja, Lajos uralkodott Magyarországon, Róbert döntése hatalmas felháborodást okozott a magyar udvarban – már csak azért is, mert évtizedekkel korábban az Anjouk házi törvényei alapján a nápolyi trón Károly Róbertet illette volna, de a vitát akkor sikerült rendezni. Egészen idáig.

Johanna és Bölcs Róbert

Nagy Lajos a pápánál próbált közbenjárni öccse érdekében, Erzsébet anyakirályné pedig 1343-ban személyesen is Nápolyba utazott, és roppant pénzösszeget áldozott András ügyének előmozdítására. 1345-ben már VI. Kelemen pápa is András ügyét támogatta, ügye annyira jól állt, hogy vélhetően ősszel meg is koronázták volna. Csakhogy Erzsébet látogatása után a nápolyi udvarban mind többen gondolták úgy, hogy András trónra emelése a magyar befolyás erősödését vonja majd magával.

Ez a félelem még jobban elszigetelte az amúgy sem népszerű Andrást – állítólag felesége is többször felszarvazta –, meg is indult ellene a szervezkedés. Meggyilkolását végül Artois (Artus) Károly főkamarás és Cabanis Róbert főudvarmester családja tervelte ki, az összeesküvésbe azonban idővel a nápolyi udvar személyzetének jelentős részét bevonták.

1345. szeptember 18án András és Johanna egy egész napos vadászaton vett részt, este az aversai San Pietro a Maiella-kolostorban pihentek meg. András és felesége már nyugovóra tért, amikor Artus Bertrand és Jacopo Cabano vezette összeesküvők egy fontos üzenet ürügyével egy mellékterembe csalták, ahol váratlanul rátámadtak. A fegyvertelen férfi első alkalommal még el tudott menekülni gyilkosai elől, hálóterme ajtaját azonban zárva találta – ennek kapcsán Johanna bűnrészessége is felmerül, de nem bizonyítható –, így Artusék végül kézre keríthették.

A támadók kötelet csavartak áldozatuk nyakára, és felakasztották a kolostor egyik erkélyére, majd holttestét a kertbe vitték, és ruháitól is megfosztották.

András magyar dajkája felébredt a dulakodásra, ám hiába kiabált segítségért, már nem tudta megmenteni a 18 esztendős fiatalembert. Az asszony egyébként a tragédia után is neveltje mellett maradt, és komoly szerepet játszott abban, hogy a szerencsétlen sorsú herceget két nap múlva Ursino Minutolo kanonok a nápolyi San Gennaro-székesegyházban tisztességgel eltemettette.

Nagy Lajos a Szentszék előtt bűnrészességgel vádolta meg Johannát, és miután diplomáciai úton tudott elégtételt venni öccse haláláért, 1347-ben hadat üzent a nápolyi királynőnek. Johanna ekkor menekülni kényszerült, ám végül egészen 1382-ben bekövetkező haláláig megőrizte trónját.

 

• Anjou András herceg
• történelem
• gyilkosság