A hírt a színész ügyvédje közölte az AFP hírügynökséggel: „Az utóbbi időben nagyon fáradt volt. Csendben ment el” – mondta Michel Godest. Belmondo a ’60-as és ’70-es évek európai filmes generációjának kulcsfigurája volt, és különösen a Jean-Luc Godard-dal közösen készített filmjei (Kifulladásig, Az asszony az asszony, Bolond Pierrot) révén az egyetemes filmművészet egyik legnagyobb nevévé vált. Belmondo csaknem száz filmben játszott és több mint negyven színházi szerepben volt látható.

Jean-Paul Belmondo 1933-ban született Neuilly-sur-Seine-ben, apai ágon olasz származású családból, és fiatalon ökölvívónak készült. Rövid karrierje azután ért véget, hogy szembesült vele, milyen látható nyomokat hagyott a sportág az arcán. A kötelező katonai szolgálata után színészetet tanult, és 1953-ban debütált a színpadon. Nem sokkal ezután filmezni is kezdett, és néhány mellékszerep után Godard-tól kapta első főszerepét a Kifulladásig című filmben (1960), mely egy csapásra meghozta a világhírt a számára. Előtte már Lino Ventura partnereként hangsúlyos szerepe volt a Menekülésre ítélve című filmben is, de a Kifulladásig a francia új hullám egyik kulcsfilmjeként egészen új fejezetet nyitott a filmművészetben és Belmondo karrierjében is.

Még ugyanabban az évben még egy világsikerű filmben kapott főszerepet: Vittorio De Sica Egy asszony meg a lánya című filmjében, melyben Sophia Loren oldalán játszhatott, és onnantól kezdve futószalagon követték egymást a zömmel francia és olasz filmek Belmondo főszereplésével. Különösen sikeres volt együttműködése Philippe de Broca rendezővel, akinek több népszerű filmjében is szerepelt (Cartouche, Riói kaland stb.), miközben azt is bebizonyította, hogy számos műfajban is otthon van. Igaz, ő maga bevallottan a kalandfilmeket szerette legjobban forgatni, és híres volt arról, hogy kaszkadőr nélkül forgatta a veszélyes jeleneteket is.

A hatvanas években Alain Delon mellett Belmondo volt a francia új hullám férfi sztárja, aki azonban Hollywoodnak nem akart behódolni, mondván, nem akar angol nyelvű filmekben szerepelni, így maradtak az európai filmek. Miután a hatvanas évek végén másfél évig szabadságra ment, már kevésbé frenetikus tempóban filmezett, de így is jött pár nagy filmsiker (A betörés, Félelem a város felett, Zsaru vagy csirkefogó?), mellette pedig Belmondo producerként is bemutatkozott. Különösen sikeresek voltak a Georges Lautner rendezővel közös filmjei, melyek közül A profi (1981) a karrierje egyik legnagyobb filmsikere is lett egyben. Belmondo továbbra is rendszeresen jelentkezett vígjátékokkal, akciófilmekkel és krimikkel, de a hatvanadik évéhez közeledve tovább lassított, és több színpadi szerepet vállalt a filmezés helyett.

A kilencvenes években A nyomorultak volt a legsikeresebb filmje, míg Delonnal együtt szerepeltek a Két apának mennyi a fele? című vígjátékban. Belmondo (aki hét évvel korábban egy tragikus tűzesetben elveszítette lányát) 2001-ben agyvérzést kapott: arcának jobb oldala lebénult, és napokig intenzív osztályon ápolták. 2006-ban combnyaktöréssel került kórházba, ahol tüdőgyulladást is kapott, állapota heteken át válságos volt. A filmezéstől addigra lényegében visszavonult, egyedül a 2009-es Egy ember és kutyája című filmben vállalt szerepet.

Három hete még fénykép készült róla, ahogy a 88. születésnapját ünnepelte családi körben. Belmondo kétszer házasodott (Élodie Constantin és Natty Tardivel voltak a feleségei), de számos viszonya volt hírességekkel is, mint Ursula Andress, Laura Antonelli és Barbara Gandolfi. Négy gyereke született, közülük Paul Belmondo autóversenyzőként lett ismert, Patricia Belmondo a már említett tűzesetben halt meg 1994-ben, míg a legfiatalabb gyereke, Stella 2003-ban született.

 

• Jean-Paul Belmondo
• színész
• gyász