A Yorki Egyetem és Royal Holloway Egyetem kutatói szintetikusan létrehoztak egy hangot, amelyet a Leedsi Városi Múzeumban őrzött Nesyamun toldalékcsövének (vagyis a hangképző szerv hangszalagok fölötti részétől az ajkakig terjedő részeinek) háromdimenziós nyomtatóval létrehozott modellje bocsátott ki magából.

A Nature tudományos folyóirat lapcsaládjába tartozó Scientific Reports természettudományos kiadványban közzétett tanulmány hétéves kutatómunka eredménye. A kutatók a hangjukat elvesztő pácienseket segítő technológiai fejlesztéseket tanulmányozva jöttek rá, hogy hasonló módszerekkel a mumifikált maradványok is „szóra bírhatók”, mint Nesyamun pap és írnok esetében, aki XI. Ramszesz fáraó (Kr. e. 1104 k.–1075 k.) idején élt.

A múzeum engedélyezte, hogy a gyűjteményében lévő múmiát CT-vizsgálatnak vessék alá, amelynek révén másolatot készíthettek a toldalékcsőről, utóbbit egy hangszóróval összekapcsolva „szólalt meg” a mesterséges szerv. A Yorki Egyetem régészprofesszora, Joann Fletcher a BBC Historynak úgy nyilatkozott, hogy „ez az együttműködés egyedülálló lehetőséget adott nekünk egy régóta nem élő személy hangjának érzékeltetésére. Jól illeszkedik ez az ókori egyiptomiak hitéhez, amely szerint ha kimondjuk a holtak nevét, újra életre keltjük őket”.

 

• múmia
• maradvány
• hangképzés