Miért takarta el Mozart a fülét?
Senki nem is sejtette, hogy milyen titkok lapulnak a tincsek alatt.
A leghíresebb osztrák zeneszerzőnek abszolút hallása volt, már gyermekkorában felfedezték kiváló ritmusérzékét és gyönyörű énekhangját, ezért csodagyerekként kezelték, mindent a zenének rendeltek alá a nevelésében. Az eredmény nem is maradt el. Mozart a korszak emblematikus figurája lett, a szalonok és királyi udvarok kedvelt alakja, aki bárkit lepipált, ha zenéről volt szó. Sokan irigyelték is a zsenijét, erről szól például Milos Forman Oscar-díjas filmje, az Amadeus is.
Van azonban egy kevébé ismert tény, ami szintén a füléhez köthető: Mozartnak krokodilfüle volt, visszamaradt a fejlődésben, fülcimpája sem volt például. Az elnevezés amúgy onnan ered, hogy a fül effajta elváltozása leginkább a hüllőkére hasonlít, ezért élete végéig hosszú hajat viselt. Mivel a 18. században ez nem számított furcsának, senki nem is sejtette, hogy milyen titok lapulnak a fülére túrt tincsek alatt. Csak egy 1828-ban kiadott könyvben tűnt fel először egy olyan kép, amin látszik a klasszicista mester titkolt testrésze.
A korban az efféle elváltozásokat az ördög művének tekintették, így hogy ne bontsa meg a tökéletességéről alkotott képet, egyszerűen eltitkolta.
Ez a rajz is jól mutatja, hogy Mozart füle jelentősen eltért a megszokottól:
