A népnyelv számtalan névvel illeti ezt az ősszel érő, piros színű termést, mely rendkívül gazdag tápanyagokban, és igen sokoldalúan felhasználható a konyhában. Cikkünkben a csipkebogyó hatóanyagait, fogyasztásának hatásait, a gyümölcs elkészítési módjait és a szedéséhez szükséges tudnivalókat vettük sorra.

A csipkebogyó az őshonos vadrózsa (Rosa canina), más néven gyepűrózsa vagy csipkerózsa áltermése. A vadrózsa a rózsavirágúak rendjébe és a rózsafélék családjába tartozó faj, a növényt népiesen nevezik még bicskefának, ebcsipkének, parlagi rózsának vagy tüskefának is. Érdekesség, hogy latin neve kutyarózsát jelent, melyet több európai nyelv is átvett.

A lombhullató, tüskés cserje 1,5–3 méter magasra nő, levelei összetettek, tojás alakúak. Viráglevelei fehéres halvány rózsaszínűek. Áltermése, a csipkebogyó piros, tojás alakú, felszíne sima, belül magvai szőrösek. Gyakran találkozhatunk vele erdőszéleken, cserjésekben, mezsgyék, utak szélén, de a kertünkben is megjelenhet.

Rajta kívül a Kelet-Ázsiából származó, Európában az 1800-as évek közepén megjelent, a vadrózsánál alacsonyabb (1–2 méter magas) japán rózsán (Rosa rugosa) is csipkebogyók találhatók, ám ezek jóval nagyobbak és húsosabbak az őshonos bokor áltermésénél.

A csipkebogyót tájegységenként számtalan becenévvel illetik, mint például a hecsedli, hecserli, csipke, csitkenye, bicske, hecse(m)pecs, petymeg.

A csipkebogyó hatóanyagai

Az összes hazai kerti és vad gyümölcs közül a csipkebogyónak van a legmagasabb C-vitamin-tartalma: 426 mg / 100 g, ami kétszerese a homoktövisben lévőnek, és tízszer magasabb a citromban találhatónál.

Emellett a csipkebogyó B2-, B3-, B5-, B-6-vitaminokat, kalciumot, magnéziumot, foszfort, káliumot, cinket, antioxidánsokat (flavonoidokat), bioaktív vegyületeket (karotinoidokat) és pektint is tartalmaz.

A csipkebogyó hatása

A csipkebogyó pozitív hatásai igen szerteágazók. Magas C-vitamin-tartalmának köszönhetően a megfázásos és felső légúti megbetegedések, valamint az influenza ellen bevethető igazi nagyágyú, ám gyógyhatása közel sem merül ki ennyiben.

Kiváló a gyulladásgátló-hatása, nagyszerű roboráló, segíti a csontképződést, és erősíti a csontokat, szilárdabbá teszi a kötőszövetet, javítja az ínybetegségek tüneteit. Védi az ereket, és normalizálja a keringést, így szív- és érrendszeri megbetegedések, érszűkület esetén jótékony hatással bír.

A csipkebogyó enyhe víz- és hashajtó hatásának köszönhetően segít a szervezet méregtelenítésében, magnéziumtartalma pedig enyhíti az izmok merevségét és görcseit, illetve az izomlázat is.

A csipkebogyó és a csipkebogyótea mellékhatásai nem ismertek, de nagyobb adag fogyasztása esetén hasmenés jelentkezhet. C-vitamin-tartalma miatt hosszan tartó, nagy mennyiségben történtő fogyasztása az erre érzékenyeknél fokozhatja a vesekő kialakulását.

A bőr elixírje

A csipkebogyó hidegen sajtolt olaja igazi folyékony arany akár fogyasztásra szánjuk, akár külsőleg alkalmazzuk. Minden bőrtípusra használható, csodafegyver az öregedés ellen. A bőrre kenve támogatja a kollagén termelését, javítja a bőr szerkezetét, hidratál, világosítja a pigmentfoltokat, halványabbá teszi a striákat, regenerálja a sérült bőrt, csökkenti a hegeket, enyhíti a rozacea és az ekcéma kínzó tüneteit, valamint az égési sérüléseket is. Arcra kenve segít kisimítani a ráncokat, és csökkenti a pattanások kialakulásának esélyét.

Mivel igen tömény olajról van szó, ne alkalmazzuk hígítás nélkül, hanem keverjük egyéb nagy értékű bázisolajokkal (ligetszépeolajjal, mandulaolajjal stb.). Gyorsan avasodik, ezért hűvös helyen tartandó!

A csipkebogyó olaja belsőleg alkalmazva javítja a vérkeringést, hozzájárul a szív és az érrendszer egészségéhez, csökkenti a belső gyulladásokat és a szemeket is védi.

Hogyan fogyasszuk a csipkebogyót?

A legjobb nyersen fogyasztani, ugyanis így marad benne a legtöbb vitamin és tápanyag. Ennek a legegyszerűbb módja, ha levágjuk a termés végét, és egyszerűen a közepéből kipréseljük a húst.

A csipkebogyóból készíthetünk gyógyteát, lekvárt, szörpöt, gyümölcsbort, pálinkát, ecetet, mártást, levest, ivólevet, de akár lisztet a magok megőrlésével, tehát igen egészséges, magas rosttartalmú alapanyag a konyhában.

Arra érdemes figyelni, hogy amennyiben lehetséges (például a gyógytea vagy a friss italok esetében), ne hőkezeljük a csipkebogyót, ugyanis a C-vitamin igen instabil vegyület, és magas hőfokon lebomlik.

Csipkebogyótea készítése

A tea készülhet friss és szárított bogyókból is. Ha friss termést használunk, vágjuk le a bogyók két végét, majd vagdossuk be őket! Egy marék (10–12 szem) csipkebogyót áztassunk be 2,5 deciliter 40 °C-os vízbe körülbelül 10–12 órára, és készen is van a vitamindús teánk. Mézzel, citrommal ízesíthetjük, és szintén legfeljebb 40 °C-ra melegíthetjük, ha valaki nem szereti hidegen. Ha szárított bogyókat használunk, zúzzuk össze a szemeket, majd a fenti eljárással készítsünk teát, viszont a végeredményt alaposan át kell majd szűrni!

A csipkebogyó szárítása

Az alaposan megmosott bogyókat félbevágjuk, a magokat kikaparjuk. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe egyenletesen elterítjük a félbevágott csipkebogyókat, és meleg, száraz, szellős helyen vagy sütőben nagyon alacsony hőmérsékleten teljesen kiszárítjuk. Felezés nélkül, egészben is száríthatjuk a bogyókat, ezt száraz, szobahőmérsékletű helyen tegyük addig, amíg kívülről fonnyadni nem kezdenek és meg nem keményednek a szemek. A szárított csipkebogyót jól záródó befőttesüvegekben tároljuk.

A csipkebogyó gyűjtése

A csipkebogyót az első őszi fagyok idején érdemes leszedni, ugyanis ekkor a legmagasabb a tápértéke. A még nem teljesen érett termés színe narancsosabb, a vörösebb és puhább bogyók pedig már túlértek, és bár sokkal édesebbek, a C-vitamin-tartalmuk már jóval alacsonyabb.

Mindig olyan helyről gyűjtsük a természet kincseit – így a csipkebogyót is –, ahol a növényt biztosan nem érte szmog, permetszer vagy más szennyeződés, vegyszerek. Azt se felejtsük el, hogy ha a jogszabály másképp nem rendelkezik, naponta személyenként csak 2 kg csipkebogyó gyűjthető a természetben.

A bogyószürethez szükségünk lesz egy kosárra, egy pár kesztyűre, amely véd a tüskéktől, és egy ollóra, de az utóbbi nem feltétlenül szükséges, ugyanis kézzel is szedhetjük a csipkebogyót. Ha ezek megvannak, nincs más dolgunk, mint irány a természet, ahol a szép őszi időben remek szórakozást nyújt majd a téli házipatikánk feltöltése.

 

• egészség
• csipkebogyó
• gyógynövény