Miért támadta meg Ukrajnát Putyin?
Putyinnak ki kell találnia, hogyan szerezze meg azt, amit akar, anélkül, hogy országa geopolitikailag teljesen elszigetelődne.
Vlagyimir Putyin orosz államfő semmi újat nem talált ki ahhoz képest, amit a régi Oroszország cárjai vagy a Szovjetunió kommunista vezetői már tudtak, annyi változott, hogy a nemzetközi gazdasági-politikai környezet, amelyben Oroszország külügyeit intézik átformálódott. A régi célokat össze kéne hangolni az új feltételekkel, ami keserű feladat.
Nem kérdéses, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök végső célja újraegyesíteni a volt Szovjetunió tagországait és visszaszerezni erőteljes befolyását Kelet-Európa országai felett. Az is egyre jobban látszik, hogyan akarja ezt elérni nyomásgyakorlással és az adódó lehetőségek kihasználásával.
Oroszország államfője a hagyományos orosz stratégia logikáját követi hozzáigazítva ahhoz, hogy országa közepes szereplővé zsugorodott a 21. század elejének nagyhatalmai mellett – vezeti fel az orosz vezető céljait fürkésző cikkét Silviu Nate román és James Jay Carafano amerikai politológus professzor a Heritage.org portálon megjelent cikkükben.
A kiindulópont az, hogy Putyin realista és gyakorlatias politikus. Tisztában van vele, hogy a régi orosz cárok soha nem tudták diktátumokat ráerőltetni a Nyugatra. Minden szovjet vezető, Vlagyimir Iljics Lenintől, az államalapítótól kezdve tisztában volt hatalma korlátaival. Ugyanakkor a jelenlegi orosz államfő van közülük a leggyengébb helyzetben. Van egy erős hadserege, sok gáz- és olajvásárlója és egy viszonylag jó barátja, Hszi Csin-ping kínai elnök személyében. Ez minden.
Putyinnak ki kell találnia, hogyan szerezze meg azt, amit akar, anélkül, hogy országa geopolitikailag teljesen elszigetelődne egy olyan világban, amely az USA és Kína ellentéte és versenye nyomán egyre inkább kétpólusúvá válik. Ez utóbbi helyzet azzal fenyegeti Oroszországot, hogy a perifériára szorul a világtársadalomban. Úgy kell kikezdenie a nyugati transzatlanti biztonsági rendszert, geopolitikai engedményekre kényszerítenie annak országait, hogy ne feszítse túl a húrt. Putyin teszteli a Nyugatot, és ez az ami kiszámíthatatlanná teszi a jelenlegi helyzetet – még ő sem tudja, hogyan végződhetnek politikai és katonai manőverei.
Ideológusok a háttérben
Az tudható az orosz államfőről, hogy nem állnak tőle távol Alekszander Dugin politikai elemző és stratéga gondolatai. Dugin kiindulópontja szerint a szabad és békés Európa nem természetes, nem reális és nem fenntartható állapot. A teoretikus szenvedélyesen érvel amellett, hogy a nyugati és az eurázsiai térség között ideológiai és civilizációs hasadás van. Ennek szellemében évek óta arról beszél, hogy Ukrajnát e határ mentén szét kell választani.
A Nyugat-ellenes Igor Panarin politológussal egyetértve Dugin azt javasolja az orosz vezetésnek, hogy információs háborúval, a föderális államszervezet forszírozásával és rezsimváltással törjék meg Ukrajna mozgását az Európai Unió felé, kihasználva, hogy az Európa országai közti szolidaritás egymás és kelet-európai szomszédjuk iránt mesterséges, tehát szétzilálható. Ezeket az eszközöket nem csupán Ukrajnával, vagy más nem NATO-tagországokkal szemben vethetik be. Az európai radikális nacionalista pártok támogatásával alááshatják az uniós országok társadalmának demokratikus intézményekbe vetett bizalmát.
A kérdés
A nagy kérdés az, hogy Putyin miért mozdult el afelől, hogy tovább piszkálja a Nyugatot, afelé, hogy az ukrajnai háborúval megkockáztasson egy gigantikus, elhúzódó világpolitikai és világgazdasági válságot. A tudós cikkírók szerint jórészt azért, mert kifut az időből, ami a cselekvésre rendelkezésére áll. Az USA-Kína egymásnak feszülés gyorsan csökkenti Oroszország geopolitikai jelentőségét, mivel nem rendelkezik – sem a Csendes-óceánon, sem másutt – olyan erőforrásokkal, amelyek birtokában világhatalmi szerepet játszhatna.
A hatalmi politikát folytató orosz elnök előtt zárulni kezdett az ablak, egyrészt a jövőben gyorsan csökkenhet az orosz gáz és olaj szerepe az EU energiaellátásában, másrészt az uniós országok diverzifikálják az energiahordozók beszerzési forrását, harmadrészt pedig az alternatív energia rohamos fejlődése miatt. Putyin ugyan lenézi a demokráciát, mint politikai rendszert, ám az EU, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Kanada azon van, hogy útját állja a szívéhez közel álló autoritárius rezsimek terjedésének.
Oroszország elnöke úgy láthatja, hogy elérkezett számára az utolsó pillanat. Joe Bident, az USA jelenlegi elnökét viszonylag gyengének és tehetetlennek láthatja, miközben a pekingi vezetés soha nem támogatta annyira Nyugat-ellenes manővereiben, mint most, miután Kína is gyenge, megosztott Európában érdekelt, amelyet kihasználhat gazdasági célja elérése érdekében.
A válasz
Ezek azok a körülmények, amelyek között Putyin el akarja érni alapvető célját, azt, hogy elkerülje Oroszország meggyengülését. A geopolitikai eredmények maximalizálására törekszik az EU, a NATO és az USA visszaszorításával, lehetőleg még elviselhető áron. Ennek szellemében távolabb tekint, mint pusztán Ukrajnára, amelynek katonai potenciálját földig kívánja rombolni. Például borítékolható, hogy valamilyen módon zsebre akarja tenni Fehéroroszországot. Egy népszavazással, anyagi osztogatással el akarja érni, hogy Belorusz egyesüljön Oroszországgal.
Ez nem mellesleg segítené abban is, hogy tovább szorongassa Ukrajnát, akármi lesz is a jelenlegi invázió végeredménye, hiszen így az ország kelet és észak felől is Oroszország ölelésébe kerülne. A válság háborúval vagy anélkül sokáig elhúzódhat, egészen addig, amíg Európa és az USA valahogyan sarokba nem tudja szorítani Vlagyimir Putyint. És a cikkírók szerint valahogy semlegesíteniük kell az oroszokat, ha teljes erejüket a Kínával folytatott szkanderozásra akarják fordítani.
