Egyáltalán mi a különbség a két illatos folyadék között, melyik hogyan született, és miért fogyasztotta a kölnit cukorral Napóleon?

Tisztázzuk az elején, a parfüm nem kölni, és ugyanez igaz fordítva is. Alapvetően három „szagos” illatszerrel találkozhatunk az üzletek polcain: kölni (edc), parfüm (edp) és toalettvíz (edt). Mindegyik illóolajból készül, amit tömény, nagy tisztaságú alkoholban oldanak fel. Ami megkülönbözteti őket, az a bennük lévő olajak mennyisége, valamint töménysége. Minél magasabb az illatszerben lévő olajtartalom, annál erősebb, tartósabb az illat, és ez befolyásolja az árát is. A legmagasabb illóolaj-koncentráció a parfümé (15-30 százalék között). Fontos megjegyezni, hogy a parfümös vízben ugyanez az arány 8-15 százalék. A toalettvíz illatanyag-tartalma 4-8 százalék, míg a kölnivíz 3-5 százalékban tartalmaz illóolajat.

Magyar királyné vize és Medici Katalin sikersztorija

Az illatos parfümmel már az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is „locsolták” magukat az emberek. Innen is származik az első írásos emlék róla, mely közel négyezer éves, és egy kőtáblára vésték. Persze nem úgy kell elképzelni, mint a mai díszes dobozokban sorakozó üvegcséket. Az első parfümök elkészítéséhez virágokat, olajakat, palkaszárat (egy bizonyos gyógynövényt) desztilláltak. Leszűrték, és az ebből kinyert olajos folyadékokat használták. A legrégebbinek vélt illatos olajat Ciprusban találták régészek, korát 4000 évre becsülik. Egy ásatás során fedezték fel azt az ókori illatszertárat, amely hatvan parfümös palackot őrzött az utókornak, hosszú évszázadokon át. Ekkor már bővült is a parfümkészítéshez felhasznált növények száma. Korianderből, mandulából, mirtuszból, fenyőből és egyéb fűszeres növényekből is igyekeztek kinyerni a csodás eszenciákat.

A 9. századból maradt ránk Al-Kindi desztillálással foglalkozó könyve, mely száznál is több illóolaj, illatos víz receptjét és hozzávalóit tartalmazza. A parfüm, valamint a parfümkészítés az 1200-as években kezdett egyre népszerűbb lenni Európában. Csak kevesen tudják, hogy egy magyar királynőhöz köthető az első olyan illatszer, amely elkészítése során nem olajhoz keverték az illatos anyagokat, hanem alkoholhoz. Ez volt a magyar királyné vize, amit 1370-ben kezdtek árulni. Akkoriban kísérletezték ki az alkohol tisztításának módszerét, kezdetben csak orvosi célokra, később pedig likőrökhöz is használták.

Az alkohol a tizenhatodik században lett a parfümkészítés alapja, és ekkor ért a csúcsra, maga az illatos víz is, hol máshol, mint a reneszánsz Olaszországban. Firenzében a gazdag Medici család irányította a várost, itt töltötte gyerekkorát a későbbi francia királyné Medici Katalin is, akinek személyes parfümkészítője volt. Amikor Katalinból királyné lett, a firenzei illatszerész műhelyéből vitte magával Franciaországba az illatos fiolákat, majd az Alpok lábánál fekvő Grasse városban elkezdték gyártani a francia parfümöket, s ezzel az ország Európa illatszerközpontjává vált. Bár tény, hogy kezdetben a kellemetlen testszagokat akarták elfedni az illatos vízzel, mivel a fürdés nem igazán volt divatos.

Minden kölni, vagy csak a Kölnben készített kölni?

Az olaszok és franciák tehát már locsolták magukra az illatszereket az 1500-as években, de hogyan lett népszerű a termék a németeknél? Nos, a Kölnben élő Paolo Feminis olasz borbély és kereskedő volt az, aki megálmodta az aqua admirabilis nevű illatos vizet (kölnit) az 1600-as években. Mégsem hozzá kötik az eredeti kölni elkészítését. Ez volt a ma is népszerű 4711-re keresztelt pacsuli, mely nevét arról a házszámról kapta, ahol a készítők, a Mühlens család élt. Ekkoriban még a kölnit testi-lelki gyógyírként használták. A 4711-es kölnit évekig érlelik tölgyfahordóban, a legfontosabb alkotóelemei: a citrus illóolajok, levendula, rozmaring és alkohol. A kölnit mindig 87 százalékos alkoholban feloldott illóolajak alkotják. Ám csakis a Köln városából származó illatszert lehet kölninek hívni, egyéb locsolóvizet nem.

Ám a hírességek nem locsolkodnak vele! Napóleon például, az egészsége megőrzőjeként tekintett rá, éppen ezért a feljegyzések szerint kockacukorra locsolt belőle, és így fogyasztotta. Vele ellentétbe Richard Wagner, az orosz cár és a walesi herceg csak magára kente az illatos folyadékot.

• kölni
• illatszer
• parfüm
• locsolás