Ha felcsendül Ennio Morricone jellegzetes dallama, mindenki tudja, hogy a Profi című filmről van szó. Csak egy valaki lehet, aki eszünkbe jut róla, Jean-Paul Belmondo. Rajongott érte a közönség, nem lehetett rá nem odafigyelni.

Csak harmadjára vették fel a párizsi színművészeti főiskolára, ahol hamar megkedvelték, és tehetségesnek, ugyanakkor nem a „nők bálványa” típusnak tartották az öntudatos és lázadó fiatal Belmondót. Egyedül a fizimiskájával nem voltak megelégedve, óva intették, hogy ezzel az arccal a nők közelébe menjen.

Most már tudjuk, hogy ez az arc, ez a személyiség vette le a lábáról nők millióit. 1995-ben az Empire magazin minden idők száz legszexisebb sztárja közé választotta.

A sajtó mindig figyelemmel követte a francia színész pályafutását és magánéletét. De még mindig vannak olyan apró titkok, amelyek ez idáig nem kerültek napvilágra.

Belmondo majdnem pásztor lett

Tizanhat éves korában tuberkulózist diagnosztizáltak nála. Az orvos úgy döntött, egy kis faluba küldi őt Clermont-Ferrand-tól délre, hogy Cantal tiszta levegőjét szívja magába. A fővárosból érkezett ifjú Belmondo örült ennek az új vidéki életnek, és úgy érezte, hogy megtalálta álmai hivatását: pásztor lesz!

Színészi karrierje katasztrofálisan indult

Az ifjú Belmondo első színészi próbálkozása szülei barátjánál, André Brunot-nál, a Comédie-Française dékánja előtt történt. Belmondo La Fontaine egyik meséjét adta elő. Tíz sor után félbeszakította a mester és azt mondta: „Egy nulla vagy, menj haza. Egyáltalán nem neked való ez a pálya.”

Guy Bedos, az első barát

Az ifjú Belmondót 1951 júliusában (a rue Blanche színiiskola diákjaként) egy szervezőiroda kereste meg azzal, hogy Guy Bedosszal együtt adja elő a Mon ami le burgoleur című darabot. A költségvetés olyan szűkös volt, hogy a duó ott aludt, ahol éppen tudott. A Pireneusokban léptek fel, ahol Pierre Dac és Francis Blanche vígjátékait játszották el falvak terein. „Csak két gengszter voltunk, akik magasról tettek az egészre” – mesélte Belmondo egy alkalommal.

Pépel vagy Bébel volt a beceneve Jean-Paul Belmondónak?

Belmondo eredetileg a Pépel becenevet kapta barátaitól, amikor konzervatóriumba járt. Mert mindig ugyanazt a pulóvert viselte, ráragadt a Pépel becenév Pépel Wasska karakterére utalva – a betörőt Jean Gabin filmszínész alakította Jean Renoir Les Bas-fonds (Éjjeli menedékhely) című, 1936-ban bemutatott filmjében. „Büszke voltam arra, hogy így vagy úgy Gabinhez hasonlítanak” – mondta később Belmondo. Aztán egy elírásnak köszönhetően a Pépelből Bébel lett.

Belmondo nemcsak színész, hanem kaszkadőr is volt!

Az 1962-es Majom a télben című filmben a színész ragaszkodott ahhoz, hogy ő maga végezze a kaszkadőrmutatványokat a torreádorjelenetben. Claude Pinoteau rendezőasszisztens sokáig emlékezni fog arra az iszonyatos hangra, amikor a fiatal színész csuklója egy autónak csapódott. Belmondo annyit mondott: „»Semmi baj!« És már újból készen állt, hogy a jelenetet ismét felvegyék.”

Humorával még Ursula Andress fejét is elcsavarta

Ki ne emlékezne a fehér bikinis, 007-es Bond-lányra, Ursula Andressre? A 25 éves svájci–amerikai színésznőt a sajtó szerint „a világ legszebb nőjének” titulálták. Belmondo egy hongkongi forgatáson találkozott vele először, akit megelőzött hírneve. Akkora már nagyon sok férfit magába bolondított. Jean-Paul kivételes humorával rögtön a szexis színésznő szívébe lopta magát. Romantikus kapcsolatuk sokáig titokban maradt.

Karrierje során közel száz filmben szerepelt

A francia színész 1933. április 9-én látta meg a napvilágot Párizs egyik külvárosában, Neuillyben. Édesapja szicíliai származású szobrászművész, édesanyja festő volt. Az ifjú Belmondót kezdetben sokkal jobban vonzotta a sport, mint a művészetek világa. Fiatal korában lelkes bokszoló volt (erre utal jellegzetes orrformája is), de futballozott és kerékpározott is. Egy súlyos betegsége után döntött a színészet mellett.

Filmes pályafutása az 50-es években kezdődött. Első jelentősebb szerepét Marc Allegret Légy szép, és tartsd a szád című filmjében kapta meg, amelyben együtt játszott Alain Delonnal. Bár sokan úgy hiszik riválisok voltak, karrierjük egymással párhuzamosan ívelt felfelé, barátságuk legendás volt.

Belmondo száz filmben játszott és több mint 40 színházi szerepben vált ismertté. Felsorolni is nehéz filmjeit, amelyek révén a franciák egyik legnépszerűbb színésze lett: Cartouche, Borsalino (ismét Alain Delonnal), A profi, A betörés, A riói kaland, A javíthatatlan, Ászok ásza, Stavisky, Désiré, Szabadlábon Velencében, Magányos zsaru. A filmezés mellett a régi „szerelemhez”, a színpadhoz sem lett hűtlen.

Kétszer nősült, négy gyermeke született, a legkisebb 2003-ban. Legutóbbi élettársa, a nála negyvenkét évvel fiatalabb egykori modell, Barbara Gandolfi volt, akivel 2012-ben szakított.

Jean-Paul Belmondo halála az egész világot megrázta. Április 9-én lenne 89 éves. Hazája „nemzeti kincsként” tekint a páratlan tehetségű színészre, aki néhány sorban hagyta örökségül a színészet titkát:

„Ha adhatok egy jó tanácsot a fiatal színészeknek, akkor az az lenne, hogy ne vegyék félvállról a színészi technikát, mert e nélkül nem érvényesül a tehetség. De még fontosabb, hogy ennek soha nem szabad látszódnia. Az eredmény számít, nem ami mögötte van, az izzadság és a fájdalom” – olvasható az Euractiv cikkében.

• Jean-Paul Belmondo
• színész
• mozi