„Magyarországon vízválság van, a víziközmű-rendszer az összeomlás szélére került, így középtávon már nem biztosított a stabil ivóvízellátás" – ezt az egyik ellenzéki képviselő mondta ma a parlamentben.

A kijelentés hátterében az a helyzet állhat, amiről a 24.hu is beszámolt. A lap azt írja, a vízműcégek a fizetőképességük határához érkeztek, az energiaárak miatt csődhullám fenyegeti őket.

Idén nyáron a Nemzeti Vízművek arra tett vállalást, hogy a robbanásszerű rezsiár-emelkedés miatt csődközeli helyzetbe került vízműcégek működtetését átveszi. Ehhez képest a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) adatai szerint mostanáig az érintett önkormányzatok mindössze 30 százaléka egyezett bele abba, hogy a szolgáltatók vagyonát 100 százalékban átruházzák az NV-re. Az okok sokrétűek, de röviden azzal lehet magyarázni, hogy mindezt ingyen kellene megtenniük, és nem tisztázottak az egyéb feltételek sem.

A helyzet az, hogy összesen körülbelül 3–4 millió magyar ember él olyan településen, ahol az önkormányzat megtagadta a víziközművagyon átadását, ami a kiszivárgott hírek szerint nem sok jót jelent, mivel az NV előrebocsátotta, hogy azok a cégek kapnak majd támogatást, melyeknek a tulajdonjogát az önkormányzatok ingyen átadják az államnak.

Több nagyobb város vezetése is megtagadta az átadást, köztük a budapesti, a szombathelyi, a pécsi, a szegedi városvezetők.

A probléma nem most kezdődött, de most vált tarthatatlanná
A hazai víziközmű-szolgáltatóknál mintegy 10 éve változatlan és nem kifejezetten "egészséges" a bevételi struktúra, a rezsicsökkentés miatt ugyanis befagyasztották a víz- és csatornadíjakat, így a cégek 2012 óta nem tudnak díjat emelni.

A vízműcégek bevételei korábban is nagyjából csak a működést és a legfontosabb karbantartásokat fedezték, de például a képzettebb munkaerő megtartására ez már régen sem volt elég. A vízszolgáltatók nagy része az elmúlt 10 évben a saját tőkéjét is elveszítette, eredmény- és tőketartalékát felélte.

Magyarország 38 víziközmű-üzemeltetőjéből 6 van állami tulajdonban, 1 van magántulajdonban, 31 pedig többségi önkormányzati tulajdonban működik. A kormány azonban csak az állami tulajdonú regionális közművek tőkepótlását biztosította.

A TÖOSZ elnöke szerint az önkormányzati vízi- és csatornaközmű-szolgáltatók nagy része legkésőbb 2023 tavaszára fizetésképtelen lesz.

Ki fizeti az áramszámlát?

A víziközművek műszaki rendszerei esetében az elektromos áram kulcsfontosságú. Az iparág éves költségeinek mintegy 40 százalékát tette ki az energiaválság előtt az áramdíj, ez most megemelkedhetett akár 60 százalékra is. Most következne az áramszerződések megújítása, de a villamosenergia ára jelenleg 200 forint felett van kilowattóránként, miközben 2020-ban 19–21 forint között mozogtak az árak, amit szinte teljesen lehetetlen kigazdálkodni.

Ha fizetésképtelen helyzetbe kerülnek a vízműcégek, akkor annak következményei egyelőre beláthatatlanok. Vészforgatókönyvek valószínűleg vannak, hiszen a lakosság nem maradhat ivóvíz nélkül, de a helyzet egyáltalán nem megnyugtató, főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy az előbbiekben felsorolt problémákkal párhuzamosan továbbra is fennállnak komoly gondok, amelyekre eddig sem sikerült megoldást találni. Ilyen például:

A hazai ivóvízellátó rendszerek 56 százaléka túlnyomóan kockázatos minősítésű.
További 30 százalékuk kockázatos minősítésű.
A közel 100 ezer kilométernyi vízvezeték-hálózat 45 százaléka a műszakilag hasznos élettartamán túl van.
Az egészséges ivóvíz 20–40 százaléka a hálózati veszteség miatt egyszerűen nem jut el a fogyasztókhoz.
A vezetékcsere szükségességét az egyre gyakoribb hálózati meghibásodások is alátámasztják.
2012 óta az ivóvízhálózaton tapasztalt meghibásodások száma több mint a kétszeresére növekedett. 

 

• víziközmű
• ivóvízellátás
• vízmű