A kárpótlás után két-háromezer négyzetméteres területekre felszabdalt ültetvények egy része spekulánsok kezébe került, akik panorámás lakótelkekre jellemző áron kínálják őket eladásra.
A nyaralókat gazdasági épületnek álcázva, arra szóló építési engedéllyel húzzák fel az új tulajdonosok, akik a szőlővel nem bajlódnak. Ezzel nem csak a helyi borászok megélhetését, de a kultúrtáját is veszélyeztetik.

Eltűnőben vannak a szőlők a Móri Borvidék a zártkerti területein. Azok a dűlők, ahol szilárd burkolatos utat találunk, amelyek Mór városához közelebb esnek, 70-80 százalékban nyaralókká alakultak vagy lakóövezetté váltak.
A szőlő a fokozott építkezés áldozatává vált. „Az is megeshet, ha nem lakna ott senki, akkor is felhagyták volna már a szőlőművelést”- véli Varga Máté. A borvidék elnöke kijelentette, sajnos ebbe az is belejátszik, hogy a fiatalok kevésbé szeretnének szőlőműveléssel foglalkozni, így ahol nincs is lakó a zártkerti övezetben, ott is találunk felhagyott szőlőket.

Általában akkor válnak eladóvá az ilyen ingatlanok, amikor az idősebb birtokosok már nem foglalkoznak vele. De arra is van példa, hogy jó állapotú ültetvényeket vesznek meg a panoráma miatt, s az új tulajdonos nem kívánja művelni. Csókakő ennek vált áldozatává az egyedi panorámájával.

Móron színesebb a kép, inkább a lakóházak jelentek meg a szőlők helyén.
„Két csoportba sorolnám a szőlőhegybe kiköltözőket”- fogalmazta meg tapasztalatait a szakember. Az egyik azokból a természetbe vágyó, egzisztenciálisan jó körülmények közötti személyekből áll, akik kiszakadni szeretnének a városi létformából. Takaros porták jelzik a megjelenésüket. A másik véglet, a perifériára szorult emberekből áll. Móron megemelkedtek az ingatlan árak, s sokan ezt már nem tudják megfizetni, vagy egyéb okok miatt kerültek nehéz anyagi helyzetbe. „A zártkerti övezet éppen ebből kifolyólag eklektikus képet mutat”- modern villák és bódék váltják egymást, néhol művelt szőlővel színesítve. A jelenlegi szabályozás erre nem nyújt hathatós megoldást.

Mivel a földterületek ára jelentősen megnőtt, így azok számára, akik szőlőt művelnének, elérhetetlenné váltak.
Móri viszonylatban egy hektár szántó 1,2-1,5 millió, míg a szőlő esetében ez 2-4 millió forint között mozog. Ha viszont ezt egy zárkerti árakból számoljuk vissza, akár tízszeres összeg is kijöhet. Így szorul ki a mezőgazdaság ezekről a területekről. Még szerencsére Móron a szőlőtermesztés zöme a külterületeken zajlik. Ám ahogyan terjeszkedik a város, egyre több dűlőt fog a beépítés érinteni.

Jelenleg Móron helyi rendelet írja elő, hogy építkezés csak akkor kezdhető meg, ha a terület 80 százalékán szőlőt találunk. Sajnos ennek a szabálynak nem tudnak érvényt szerezni, mint ahogy annak sem, hogy életvitelszerűen zárkerti ingatlanban lakni nem lehet. Az ott található házak gazdasági épületként vannak nyilvántartva. Pedig néhányuk ránézésre is luxusingatlan.

Másik oldalról kitapintható a feszültség a szomszédok között. A szőlőművelés bizonyos hanghatással jár, berreg a traktor, a permetezőgép, száll a por.

Vannak olyan kiköltözők, akik az együttélés szabályait sem tartják be.
Villany a legtöbb helyen megtalálható, de víz, szenyvíz vagy szemétszálíltás nem megoldott. Nem túl kellemes a háztartási szemét elégetése, amire pedig nap, mint nap akad példa. „Zártkerti övezetben autóbontóra is bukkantunk”- jegyezte meg, hogy a környezetszennyezés általános probléma.

 

• szőlőhegy
• ingatlan
• lakóház