Jó volna, ha megszívlelnék azok a politikai vezetők, akik nemigen törődnek az erkölccsel. Erre a konzervatív brit The Times kommentárja figyelmeztet annak kapcsán, hogy kiderült: David Cameron még kormányfőként keményen lobbizott egy magáncég mellett.

Az elemzésben, amely a csimpánzok testbeszédéről író főemlőskutató, Frans de Waal könyvét, a Mama' Last Hug-ot idézve indul, arról van szó, hogy az ilyen botrányokat nem a jog prizmáján keresztül kell nézni, mert a lényeg immár az az arcátlanság, ami sok országban teljesen áthatja az uralkodó elitet. A politikusok kritikus tömege teljesen szégyentelenül űzi a játékait. Cameron pl. arra hivatkozott, hogy egyrészt nem is keresett annyit a bolton, amennyit a sajtó közölt, másrészt pedig nem szegte meg a szabályokat.

Na, igen, csak azt nem tette hozzá, hogy a normákat ő szabta meg, így anélkül is képes volt lejáratni az államot, hogy formálisan átlépte volna a jog határait. Olyan energiával képviselte az említett cég érdekeit, mintha az élete függött volna tőle. De az is sokatmondó, hogy a toryk vezetői értetlenkednek: mi a rossz abban, ha egy politikusnak innen-onnan csurran-cseppen egy kis pénz?

 

• csimpánz
• viselkedés
• testbeszéd