„Régi vita zárult le, ami arról szólt, honnan közelítsük meg a szociális gondoskodás folyamatát. A kommunizmus öröksége volt még az a szemléletmód, hogy a szociális problémákat az állam oldja meg, ez persze álságos és tarthatatlan volt. Ha viszont gondoskodásról beszélünk, az ott kezdődik, hogy a szociális problémát oldja meg az egyén és a család, ha erre nem képesek, segítsen a helyi közösség, és csak ez után lépjen be az önkormányzat vagy az állam” - mondta Fülöp Attila, a Belügyminisztérium államtitkára a Máltai Szeretetszolgálat magazinjának, amikor megkérdezték tőle, miért nevezték át „szociális ügyekről” „gondoskodáspolitikára” az általa irányított területet.

Válaszában tehát nem a kedd éjjel megjelent törvénymódosításra utalt, de tartalmilag azt foglalta össze. (Az interjú múlt csütörtökön jelent meg, de Fülöp a módosítás benyújtása után osztotta meg a Facebookon, a fenti idézet kiemelésével.)

A javaslat átírná a szociális törvény elejét, ami mostanáig az állam és az önkormányzat feladataként határozta meg a szociális ellátás biztosítását.

Az új változat ehhez képest sorra venné, kinek mekkora felelőssége van a szociális biztonság garantálásában. Ebben a sorban az állam az utolsó, és csak akkor kell belépnie, ha az egyházi szervezetek kudarcot vallottak. A módosítás szerint az egyéné a legnagyobb felelősség, összhangban Fülöp nyilatkozatával.

Az állam az elmúlt években számos szociális intézményt adott át egyházi szervezeteknek, többek közt épp a Máltai Szeretetszolgálatnak.

Fülöp szerint az egész ellátórendszer 50 százalékáért felelnek az egyházak, a gyermekvédelemben ez 75 százalék, azon belül a nevelőszülői területen pedig majdnem 100 százalék. Az államtitkár azt mondta, „ez nem azt jelenti, hogy az állam kivonul erről a területről, vagy másra ruházza a kötelezettségeit, hanem azt, hogy a gondoskodást nyújtó intézmények működtetését olyan szervezetekre bízza, amelyek ezt akarják, értik és tudják is”.

 

• szociális ellátás
• szociális törvény
• gondoskodás