Találékony építkezés – a kőkorszakban
A kutatók érdekes, trükkös megoldást fedeztek fel, miközben az építkezés módját rekonstruálták.
A dolmen a kőkorszakból fennmaradt síremlék, egyik leghíresebb alkotása a dél-spanyolországi Menga dolmen, mely Antequera városában található. A neolitikus kor legnagyobb építménye fejlett építészeti ismeretekről árulkodik. A José Antonio Lozano Rodriguez vezette tudóscsoport arra kereste a választ, vajon hogyan rakták egymásra évezredekkel ezelőtt az akár száz tonnás köveket, miként építették meg a csodás síremléket? Mégsem nevezhető primitívnek a közel hatezer évvel ezelőtti kultúra?
A kutatók érdekes, trükkös megoldást fedeztek fel, miközben az építkezés módját rekonstruálták. A dolmen összesen 32 óriási kőből áll, melyek közül 27 függőlegesen oldal- és hátfalként, valamint oszlopként áll a komplexum belsejében, ezek közül öt alkotja a mennyezetet. A legnehezebb zárókő 150 tonnát nyom, és egy körülbelül egy kilométerre fekvő bányából származik. Mérésekkel és geológiai vizsgálatokkal igazolták, hogy az építők először alapgödröket ástak az oldalsó, nagy kövek számára, majd faszánokra húzták fel a darabokat, és ellensúlyok, rámpák segítségével a gödrökbe dobták. A most pontos szögben álló kövek akkor csak kicsit emelkedtek ki a földből. A felső zárókövek hasonló módon kerültek a helyükre. Ezután kivájták a sírkamra belsejét, nem lett volna megfelelő eszköz a felemelésre.
További érdekesség, hogy a záróköveket úgy dolgozták ki, hogy enyhe ív alakúak legyenek, ez a megoldás segít a terhelés átvitelében a kövek közepétől az oldalakra.
Ez utóbbi domborműves ívet először alkalmazták itt emberalkotta építményen – írja a Der Spiegel.
