A buborékba bezáródás és valóságtól való elszakadás tipikus esetét láthattuk pár napja abban a Facebook-posztban, ami a Magyarország Kormánya oldalon jelent meg, a miniszterelnök képével illusztrálva. Joggal hihetjük az illusztráció miatt, hogy a főnök személyesen fejezi ki köszönetét a tanárok felé a digitális oktatás miatt, a kormány nevében. Idetesszük a képet, utána pedig megpróbáljuk értelmezni a rajta látható szöveget.

A szöveg tehát:

A tanároknak is köszönhetjük, hogy sok százezer munkahely megmaradt Magyarországon. Ha ők nem vállalták volna a digitális oktatást, akkor a szülőknek otthon kellett volna maradni munka helyett a gyerekekkel. Le a kalappal előttük is!

Háromszor olvastam el ezt a pár mondatot, mert bár elég jó vagyok szövegértésben általános iskolás korom óta, valahogy nem bírta feldolgozni az agyam a kormány üzenetét. Bevillogott a paradoxonjelző az agyamban. Nézzük meg objektíven: mit állít a második mondat, amin a leginkább fennakadhatunk? Ha a tanárok nem vállalták volna a digitális oktatást, akkor a szülőknek otthon kellett volna maradni és nem járhattak volna dolgozni. (Nem a digitális oktatás ellen szólunk, mert nyilván szükséges lépés a fertőzés elkerülésére, de sem a tudás, sem a felkészítés, sem az infrastruktúra, sem pedig a szülők és munkahelyek támogatása nem volt meg hozzá a mi kis országunkban.) Pontokba szedem, hány helyen jelzi ez a mondat azt, hogy a politikusok már egy párhuzamos valóságban léteznek.

 A digitális oktatás nem volt választható opció a tanárok számára

Azt írja a képen a kormány, hogy „Ha ők nem vállalták volna a digitális oktatást”, amire valószínűleg minden pedagógus bepislog, hogy mégis mikor kérdezte meg őket bárki arról, hogy vállalják-e a digitális oktatást. Jött az utasítás, hogy át kell állni a digitálisra, kapják össze magukat, találják ki nulláról, hogyan fognak online oktatni anélkül, hogy ehhez eszközöket és irányokat adtak volna nekik fentről. Hol van itt a vállalás? Kötelezték őket és kész, majd vért izzadva valahogy megküzdöttek a feladattal, ami tavasszal a kisiskolásokkal különösen izgalmas kihívásnak bizonyult. Úgy tűnik, a hatalom egy magas fokán, ahol ez a szöveg kipattant valakinek a fejéből, olyan ember ül, akinek dunsztja sincs arról, hogy a digitális oktatást egyáltalán nem önként vállalták a tanáraink.

A szülőknek a digitális oktatás MIATT kellett otthon maradni a gyerekkel

A járvány megmutatta, hogy a hibrid oktatásé a jövő
A legnagyobb paradoxon persze a szövegben a középső mondat második része, miszerint „a szülőknek otthon kellett volna maradni munka helyett a gyerekekkel.” Nem tudom, hol voltak a politikusaink az elmúlt majd’ egy évben, de hogy nem láttak közelről átlag magyar családot, ahol általános iskolás gyerekek vannak, az biztos. A saját családjukban, gondolom, házi tanítók oldották meg ezt a helyzetet, de egy sima, normális magyar családban ez úgy zajlott, hogy átálltak digitális oktatásra az iskolák, és épp EMIATT kellett otthon maradniuk a szülőknek a gyerekkel, mert a kisiskolásokat nem lehet otthon hagyni egyedül, hogy oldják meg magukban az online oktatást (és a saját táplálásukat, ha már itt tartunk), amíg apa és anya dolgozik.

Épp ezen ment a nagy kétségbeesés tavasszal, hogy mit csináljanak a szülők, már nem maradt senkinek szabadsága, mert sok munkahelyen egyáltalán nem volt lehetőség a home office-ra, de a gyerek meg digitális oktatás miatt otthon ült, így a szülő is kénytelen volt otthon maradni vele, azaz nem járhatott dolgozni, ergo veszélybe került a munkahelye és megélhetése.

Vajon a kérdéses mondat megfogalmazója úgy képzeli el a fejében a digitális oktatást, hogy messziről, online bébiszitterkednek a tanárok a gyerekek felett, hogy a szülők mehessenek dolgozni?

Vagy mi? Tényleg nem bírom megfogni a dolog logikáját, teljes sületlenség az egész, és nincs köze a valósághoz. Családok ezrei kerültek nehéz helyzetbe és voltak kénytelenek trükközni a táppénzzel (ami sokkal kevesebb pénzt hoz a konyhára), szabadságokkal (hogy nyárra aztán nulla nap maradjon), és könyörögtek a munkahelyen home office-ért a digitális oktatás miatt. Ez a helyzet a második hullámban annyiban könnyebb lett, hogy a kisiskolások, akik nem maradhatnak egyedül otthon, járhattak iskolába, így a munkába járás sem került veszélybe. De ennek mi köze a digitális oktatáshoz? Az égvilágon semmi.

Le a kalappal a tanárok előtt!

Valóban le a kalappal a tanárok előtt, de nem azért, amit ez a kép üzen, hanem mert mostoha körülmények, nevetségesen kevés fizetés, nulla eszköz és támogatás mellett sem mondták azt, hogy elhagyják a pedagóguspályát. Szó szerint az életüket kockáztatva is bejárnak az iskolába, hogy megtartsák az órákat, és oktatják a gyerekeinket, helyettesítik a kidőlt kollégákat, gyakran egyszerre hármat is, ha szükséges.

Az egészségügyi dolgozók után talán a tanárok vannak leginkább a frontvonalban, ami a fertőzésveszélyt illeti, úgyhogy igen, le a kalappal előttük, hogy nem dobták még be tömegesen a törülközőt, hanem kitartanak a gyerekek mellett.
Ez a kép, ez a pár mondat csak egyetlen apró példája annak, mennyire fogalmuk sincs az országunk vezetőinek arról, hogy mi történik körülöttük az emberekkel, akiknek az életéről döntenek. Valószínűleg annyira elvesztek már a saját buborékjukban, hogy ha el is ér hozzájuk egy-egy panasz, akkor csak csodálkoznak és apró hibának látják a mátrixban, hiszen nekik, az ő fejükben ez a valaha volt világok legjobbika, amiben az összes szereplő úszik a boldogságban, nincs mélyszegénység, nincs munkanélküliség és a koronavírus csak egy apró influenza. A hatalom trükkös dolog, elkábítja az ember fejét, bezárja az elefántcsonttoronyba, itt lenne az ideje, hogy kidugják a politikusok az ablakon a fejüket és körülnézzenek, hogy mi folyik az országukban a valóságban.

• digitális oktatás
• tanárok
• politika