Viszont pont emiatt a növényvédelemben is adódhatnak más helyzetek is. Így már a koronaformákban is alakíthatunk kedvezőbbet, ha fagyzugos vagy hideg fekvésű a kertünk. Ekkor a bokorforma talán ideálisabb, mint a megszokott faformákhoz igazított koronaformák.

A másik érdekesség, hogy például a körtének „tartalmasabb” talajra van igénye a többi almatermésűhöz képest. A pangóvíztől mentes, mélyrétegű talajok az ideálisabbak a körtetermesztéshez. A humuszban gazdag, vályogos talajt kedveli a legjobban viszont. Ha a körte és a birs esetében gondosan járunk el a termesztési hely kiválasztásában, akkor már nagyban hozzájárultunk ahhoz, hogy a növényvédelmi problémákat is minimálisra csökkentsük.

Nézzük sorra a mi bevált megoldásainkat az almatermésűeknél!

A kórokozó a rügyekben és a fiatal hajtásokon telel át, így már tavasszal láthatóvá válik a finom fehér bevonat. Gyakorlatilag egész tenyészidőszakban képes újrafertőzni, de májustól júniusig a legveszélyesebb. Almán és birsen fordul elő elsősorban. Akkor jelenik meg erősebben, ha száraz és kedvezőtlen fekvésű helyen próbálunk termeszteni. Egyes fajták kifejezetten érzékenyek is rá, így a fajtaválasztás is segítségünkre van még telepítés előtt. A kiegyensúlyozott trágyázás is nagyban segítségünkre lehet, mert az erős növényeket a betegségek is nehezebben támadják meg. A kéntartalmú szerek, a zsurlólével kombinálva hatásos szokott lenni, de ha tudunk szedni kerti lóromot (Rumex obtusifolius), akkor annak aprított gyökerét is használhatjuk, ha 1 órára vízbe áztatjuk: 10 liter vízben 200 g lórom darálva, majd használat előtt leszűrve és kipermetezve.

Az almamolynak két nemzedéke van és április végén jelenik meg az első nemzedék. Főleg az almán fordul elő, de melegebb égtájakon a kajszibarackon és akár a dión is előfordulhat. A problémát az jelenti, hogy a kikelő hernyók berágják magukat a termések belsejébe, így igen nagy gazdasági kárt tudnak okozni, ha nincs odafigyelve rájuk.

A rajzást előrejelzéssel figyelni lehet, csapdázással, így a bio megoldások is eredményesebbek lesznek.

Érdemes az almamoly természetes ellenségeit védeni, mint a cinkék, harkályok, denevérek. Az almamolyra is vannak fogékonyabb fajták, így ezeket érdemes elkerülni. Természetes megoldásként üröm és gilisztaűző varádics levével érdemes permetezni, ahogy az almaillatot elfedjük és így megtévesztjük a lepkéket. Svájcban és Japánban sok évvel ezelőtt már kísérleteztek azzal, hogy almamoly és varasodás ellen papírzacskóba csomagolták a gyümölcsöket, így védve meg őket. Hogy ez mennyire hatékony nagyobb kertekben az nyilván kérdéses.

A túltrágyázás okozta gyors növekedés, az időjárási anomáliák és a hangyák nagyfokú jelenléte a levéltetű populációit is hamar növeli. Míg normál esetben a levéltetvek elvándorolnak a lágyszárúakra a gyümölcsfák kihajtása és virágzása után, ha a túltrágyázástól erőteljesen növekednek a friss és gyengébb hajtások, zsenge csemegét adunk nekik és eszük ágában sem lesz a lágyszárúakra költözni. Az meg már csak ront a helyzeten, ha ehhez szorgalmas hangyákat is kapunk, akik a netán leeső levéltetveket visszaköltöztetik a fákra.

Védekezni úgy tudunk, ha még rügypattanás előtt olajos emulzióval permetezünk, mert ez csökkenti az áttelelő peték számát. A hangyavándorlás ellen un. hernyóenyves öveket helyeztek a fákra még a 80-as években. Az agyagos zsurlólé, a csalánlé és az algakivonatos permetezés vált eddig be a leginkább, részben a növényerősítő hatásuknak köszönhetően. Ugyanígy a káliszappanos permetezés, a gilisztaűző varádicsos kivonat használata is bevált recept.

Az ervínia vagy más néven a baktériumos hajtásszáradás is gyakori probléma. Legismertebb tünete, hogy tavasszal a virágzás után egyszercsak elhalnak a hajtások, gallyak és ágak. Sokszor perszeléssel keverik össze a tünetet, pedig általában az ervínia a valódi ok. Létezik rá egy hatékony, kétkomponensű megoldás Erwiphage Forte (Plus) néven, kijuttatása viszont mindenképpen az esti órákban történik. Az évek során sok ültetvényt mentettünk már meg ezzel. Más megoldás a virágzás előtti rézzel permetezés, mert ez is gátolja a betegség terjedését, illetve a beteg részeket mindig távolítsuk el a fákról.

A virágbimbók fő ellensége a bimbólikasztó ormányos ránézésre egy igen kedves jószágnak tűnik, már megjelenése is egyedi, ahogy a többi ormányosbogárnak. De a végeredmény messze nem ilyen örömteli.

Az alig 5 mm hosszú, fekete, feketésbarna ormányosbogár ormánya jellegzetesen hosszú és ívelt. Március közepétől, amikor a hőmérséklet 10 C fok felé emelkedik, kezdik meg érési táplálkozásukat. Ilyenkor az almabimbókra repülnek és a petéiket is a zöld almabimbókba teszik le. A lárvák a kifejlődésük idejében életüket a bimbóban töltik és módfelett rágcsálnak. Sok esetben észre sem vehető a kártétel már csak akkor, amikor baj van.

Mivel a porzót, portokokat és a bibét rágják, nem kell taglalni a probléma végkifejletét sem.

Amíg kevés ormányosbogarunk van, addig maximum egy termésritkító szerepet töltenek be. Természetes ellenségükre még nem derült fény, de a szaglás-megzavarását szolgáló növényi levek egészen jól tudnak működni ellenük is.

• növényvédelem
• gyümölcs
• kórokozó