Párizs, Róma, Madrid, Lisszabon lakóinak életét megkeseríti a mindent elsöprő turistaáradat, de mondhattam volna Barcelonát, Valenciát, vagy akár Nápolyt, Nizzát is. Szezonban élhetetlenné válnak, ezért a helyi önkormányzatok szigorú szabályozást állítottak fel. Hallstattban, vagy akár Velencében létszámstopot, illetve belépődíjat is bevezettek. Visszakövetelik lakóhelyüket a helyiek. Bosszantja őket, hogy nem lehet a járdákon közlekedni, a tuktukok elárasztják a belvárost, hangoskodnak, és a környezethez nem illő módon viselkednek egyes turisták. Aki a hely szellemét keresi, főszezonban legtöbbször hoppon marad. De a legrémisztőbb az, hogy a felkészületlenség, gátlástalanság emberéletbe kerülhet, ha az időjárást, a térség adottságait nem veszik figyelembe a túrázók. Egy ausztrál internetező például azt írta: „Kedves Európaiak, légy szíves ne kóboroljatok a sivatagjainkban és ne haljatok szomjan csak azért, mert nem készültetek fel alaposan, ahogy próbáljatok meg nem belesétálni egy krokodil szájába”. Keserű humor, de életet menthet.