Egy ideig úgy tűnt, hogy a versengés az 1990-es években lezárult, ám az elmúlt években ismét újra erősödött a vetélkedés. Ezúttal egy új szereplő is csatlakozott a küzdelemhez.

Az űrversenyt a hidegháború egyik meghatározó fejezetének tartják, kezdetének a leggyakrabban a szovjet Szputnyik–1 műhold felbocsátását tekintik – az űreszköz 1957-ben állt pályára. Az űrverseny rengeteg pénzt emésztett fel, cserébe óriási technológiai fejlődést, komoly eredményeket hozott, ebben a korszakban jutott el például az első ember a Holdra. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti rivalizálás végét általában 1975-re, a szovjet-amerikai Szojuz–Apollo-program kezdetére teszik, a versengés ugyanakkor igazán csak a Szovjetunió felbomlásával, illetve a Shuttle–Mir és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) programjával ért véget.

Évekig úgy tűnt, hogy bár számos nemzet kísérletezik az űr meghódításával, a vezető pozíció mégis az Egyesült Államoké. Az elmúlt időszakban azonban mintha ismét fokozódna a feszültség, ezúttal pedig a korábbi két nagy mellé egy harmadik hatalom is nevezett a versenybe.

A 2010-es évek második felére már egyértelművé vált, hogy Amerika és Oroszország között ismét kiéleződött az ellentét. A viszály nemcsak a médián keresztüli üzengetésekben, a kitiltásokban, a szankciókban mutatkozik meg, hanem bizony – ahogy azt a hidegháború idején is láthattuk – a világűrben is.

Veszélyben egy fontos szimbólum
Kelet és nyugat együttműködésének egyik legfontosabb jelképét a bolygónk felszínétől mintegy 420 kilométerre kell keresni. A 2000 óta üzemelő Nemzetközi Űrállomáson egyszerre teljesítenek szolgálatot amerikai és orosz űrhajósok, ráadásul a programban más országok is képviseltetik magukat. Oroszország most ezt a szimbólumot számolhatja fel.

Áprilisban derült ki, hogy amennyiben a Roszkoszmosz megkapja az engedélyt Vlagyimir Putyintól, úgy új űrállomás építésébe kezd, amelyet 2030-ban bocsátanának fel. Az állomáson az ISS-szel ellentétben valószínűleg nem tartózkodnának állandóan emberek, mivel nagyobb sugárzásnak lennének kitéve.

A terv azt jelenti, hogy Oroszország már 2024-ben kiléphet a Nemzetközi Űrállomás együttműködéséből.

Clarence William „Bill” Nelson, a NASA vezetője a közelmúltban aggodalmát fejezte ki az esetleges döntés miatt, mint mondta, folytatni szeretnék a közel 45 éves orosz-amerikai űrbéli kooperációt.

Clarence William „Bill” Nelson

A 2021. május 3-a óta hivatalban lévő Nelson telefonon is tárgyalt a Roszkoszmosz vezetőjével, Dmitrij Rogozinnal, orosz részről ugyanakkor biztos ígéret nem fogalmazódott meg. Az ellentét hátterében az alap orosz-amerikai konfliktus mellett azon szankciók állhatnak, amelyeket a Biden-adminiszráció vezetett be orosz űripari vállalatok ellen.

Rogozin ráadásul nem rejti véka alá az Egyesült Államokkal kapcsolatos véleményét, a NASA-val szoros együttműködésben lévő SpaceX-nek, illetve Elon Musknak már többször beszólt. Ennek ellenére könnyen elképzelhető, hogy Oroszország végül nem lép ki az ISS programjából, melynek befejezését amúgy néhány éve még Amerika is támogatta. Korábban Donald Trump egyik költségvetési javaslatában vetették fel, hogy a Nemzetközi Űrállomást csak 2025-ig működtessék, most viszont úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok 2030-ig is támogatná a programot.

Kína is beszállt

Az utóbbi években gazdasági téren már jelentkező, ipari kémkedéssel, hírszerzési botrányokkal és különböző szankciókkal kísért, mind inkább hidegháborúra emlékeztető ellenségeskedés most nem az USA és Oroszország, hanem Amerika és Kína között robbant ki.

Ahogy a klasszikus hidegháború esetében, úgy a rivalizálás most is kiterjed a világűrre, ami remek terep a technológiai fejlettség demonstrálására, ráadásul az efféle küzdelem az egyes országok lakóiban egy világbajnoksághoz hasonló versenyérzetet is kelthet – az embert például büszkeséggel töltheti el, amikor újabb magyar műholdat állítanak pályára. Emellett az űrbeli infrastruktúra a harcászatot is támogatja: segíti a hírszerzést, a navigációt, az irányítást és a kommunikációt.

Nem véletlen, hogy a 21. század kezdete óta rohamos gazdasági növekedést elérő Kína a világűrben is eredményességre törekszik.

Az utóbbi 20 évben jelentős sikereket ért el ezen a téren: Kína lett a harmadik ország, amely függetlenül reptetett meg embert az űrben, amely épségben juttatott robotot a Holdra, és amely sikeresen küldött landert és marsjárót a vörös bolygóra. Az ázsiai ország emellett az első nemzetté vált, amely leszállóegységgel érte el a Hold túlsó oldalát, valamint két kísérleti űrállomást is elindított, és a Tienkung Űrállomás első elemét is felbocsátotta már.

Az Egyesült Államok rákapcsolt

Az utóbbi időszakban az amerikai űrmissziók megint felfutóban vannak, az Egyesült Államok különböző robotizált küldetéseket indított el, rengeteg új tervet jelentett be, de az űrtechnológia harcászati része is egyre nagyobb hangsúlyt kap. Ennek oka részben Kína lehet.

Az ázsiai ország űrbeli ambíciói nyugaton érezhető aggodalmat keltenek, Nelson szerint veszélyes kihívóra akadtak. Úgy tűnik, a döntéshozók ezúttal is hasonló stratégiát választanak, mint a Szovjetunió elleni űrverseny során: próbálnak rákontrázni az ellenfélre.

A Trump-adminisztráció például felállította az űrhaderőt, és hatalmas űrfegyverkezésbe kezdett, a NASA és a hazai űripari cégek közötti együttműködés, illetve az újabb nagyszabású emberes missziók előkészítése pedig már korábban megkezdődött. Trump idején nyilvánvalóvá vált, hogy Amerika a Mars helyett előbb a Holdra akar újra embereket juttatni. A küldetést legkorábban 2024-ben hajthatják végre, a misszióban pedig a SpaceX is meghatározó szerepet kap. Ez a vállalat volt az, amelynek köszönhetően az űrhajók terén az USA függetlenedni tudott Oroszországtól – a Crew Dragon űrhajó jelentőségéről korábban már írtunk bővebben.

Amerika az űrjog átalakításával, valamint a nemzetközi kapcsolatok megerősítésével is igyekszik megőrizni vezető pozícióját. Ilyen megállapodás többek között az Artemis-egyezmények rendszere, amelyhez Ausztrália, Kanada, Japán, Luxemburg, Olaszország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Arab Emirátusok, Ukrajna, Dél-Korea és Új-Zéland csatlakozott eddig. A megállapodás célja a Hold, a Mars és más objektumok civil feltérképezésének és békés használatának szabályzása.

Az Egyesült Államok a komoly eredmények felmutatása mellett fő ellenfele hátráltatására is fókuszál.

2011 óta például törvény tiltja, hogy a NASA a kongresszus vagy az FBI engedélye nélkül megbeszélésekbe kezdjen Kínával a lehetséges kétoldalú megállapodásokról. A jogszabály gyakorlatilag ellehetetleníti az amerikai-kínai kooperációt, így többek között azt is, hogy az ázsiai ország bekapcsolódhasson a Nemzetközi Űrállomás működtetésébe.

A nagy egymásra találás

Ahogy bevezetőnkben írtuk, az űrben Oroszország és az Egyesült Államok között is nő a feszültség, a rivalizálás még arra is kiterjed, hogy melyik nemzet tud előbb filmet forgatni az ISS-en. Ezúttal viszont úgy tűnik, hogy az új űrversenyben Oroszország inkább mellékszereplő lesz.

A lehetséges döntés, mely szerint a Roszkoszmosz elhagyhatja az ISS-et, részben a kínai-amerikai versengésnek tudható be. Noha az orosz-kínai kapcsolatok is rendkívül összetettek, súrlódásoktól sem mentesek, 2021-ben egy közös holdbázisról szóló memorandumot írtak alá a felek. Könnyen elképzelhető, hogy Oroszország célja a világűrben teljesen elválni az Egyesült Államoktól, Kína pedig arra törekszik, hogy új szövetségi hálózatot hozzon létre.

Nelson úgy látja, hogy egy orosz-kínai összefogás esetén új küzdelem kezdődne a Holdért.

Kína fő partnere Oroszország lehet, de az ázsiai ország Amerikához hasonlóan minél szélesebb szövetségesi kört igyekszik kiépíteni. 2017-ben például kínai-olasz megállapodás született hosszú távú, közös emberes űrrepülésekről.

Az új űrversenynek még nagyobb tétje lehet

Végezetül érdemes kiemelni, hogy a napjainkban kibontakozó űrverseny már nem csupán ideológiáról, technológiai erőfitogtatásról és tudományos adatgyűjtésről szól. A már bemutatott harcászati tényezők mellett a világűrben való jelenlét az élet szinte minden területére hat, többek között az internet, a banki szolgáltatások és a tőzsde is űrben lévő infrastruktúrára támaszkodik. Emiatt fordulhat elő, hogy a műhold elleni fegyverek tesztjei rendszerint komoly nemzetközi felháborodást váltanak ki.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az űrtechnológia fejlődésének köszönhetően egyre közelebb kerülünk az idegen égitesteken történő tartós megtelepedéshez, illetve az objektumokon elérhető nyersanyagok kiaknázásához.

Nem kizárható, hogy az emberiség már a mi életünkben több bolygójú fajjá válik, és beindul az aszteroida-bányászat is.

Lehetséges, hogy azok az országok, amelyek most jelentős összegeket fordítanak az űrmissziókra, idővel komoly előnyre tesznek majd szert. Olyan előnyre, mint amilyet a 15-16. században Portugália és Spanyolország is szerzett a hajózás támogatásával, a földrajzi felfedezések, illetve az azokhoz köthető gyarmatosítás révén.

• világűr
• űrverseny
• Hold