A kutatók szerint egyre hosszabb és egyre kiszámíthatatlanabb hőhullámokra számíthatunk, ezek pedig pusztító viharokkal váltják egymást, vízözönszerű esőzések jöhetnek. Az alkalmazkodáson kívül pedig sokat nem tehetünk, bár támaszkodhatunk néhány dologra. Például azon népek tapasztalatára, amelyek forró klímán élnek, legyen szó a száraz afrikai sivatagok, vagy éppen a párás, forró délkelet- ázsiai területek lakóiról. Persze közelebb is tekinthetünk, a mediterrán országokban magától értetődő a spaletták használata a házakon, mindent sötétítenek, és rafinált szellőztetők oldják meg, hogy élhetők legyenek az épületek. Ha ez nem megy, segítenek a légkondik. A házak tájolása, a városok beépítése és a rengeteg növény biztosítja a kellemes klímát, és a helyiek délben sziesztára vonulnak, bezárnak a boltok is, majd este nyolc felé kezd éledezni minden. A vacsorához jó esetben este tízkor ülnek le, és éjfélkor még javában tart a beszélgetés, mert hozzátartozik, hogy a terek, utcák, vendéglők a hűvösebb napszakban megtelnek, minden korosztály sétál, ücsörög, diskurál, nézelődik, eszik, iszik, társaságban múlatja az időt. Más életritmus, más kultúra, más felfogás. Mediterrán derű és közösség. A védekezés egy módja lehet – a szélsőségek korszakában.